Psota Irén miért lett buznyák? - Íme a magyarázat:

Napjainkban is heves viták tárgyát szokta képezni az azonos neműek egymás közötti testi-lelki barátsága, amely a társadalomból mindig is elutasító, eltaszító reakciót váltott ki. Számos kutatás volt már e témában, de konkrét okot - hogy valaki miért vonzódik az azonos nemű társához -, még eddig nem tudtak felmutatni. Viszont megállapítható, hogy akik elnyomottnak, elhallgatottnak érzik magukat, akik ki szeretnének tűnni a tömegből, de ez sok megerőltetés árán is alig sikerül, a homoszexualitásban keresnek menedéket.

Ez a nemi viselkedés évezredek óta létezik az embernél és egyes állatfajoknál, pl. a majmoknál, kutyáknál is. Okai közül sem az örökletesség, sem a hormonális, sem a kromoszomális eltérések nem bizonyítottak egyértelműen. Freud felveti, hogy csaknem törvényszerűen anális (végbélre irányuló) ingerfeldolgozás igen erős nyomai mutathatók ki homoszexuálisoknál. Ennek azonban az ellenkezőjét is megfigyelték: éppen hogy letiltódik és ellenhatás képződmény irányában fejlődik tovább.

Narcisztikus (önszerető) érzelmek, valamint a kasztrációs félelem mindig jellemző a homoszexuálisokban. Kutatások alapján férfiaknál kb. kétszer gyakoribb, mint nőknél. A szexuális nélkülözés hiány állapotai homoszexuális viselkedést válthatnak ki embernél, állatnál egyaránt.

Psota Irén látens buzi?

Mi a látens homoszexualitás?

Az úgynevezett latens homoszexualitás nem a genitális kapcsolatot jelenti az azonos neművel, hanem azt, hogy az ilyen férfi a nőkhöz érzelmileg felszínesen és rövid időre kötődik, hűvösebb, távolságtartóbb viselkedéssel. Barátaihoz annál melegebben, lelkesebben fordul. Többet van együtt velük, szórakozni, gyakran több dolgot tesz meg értük és velük, mint családjával, feleségével, szeretőivel. Különösen, ha italoznak is, összeölelkeznek, meg is csókolják egymást, sírig tartó barátságukról biztosítják egymást, közben kéjesen szidják a másként gondolkozókat és kibeszélik, pletykálkodnak az élet misztifikált dolgairól.

A művészetek iránt fogékonyabbak

Sokan a művészetekben válnak ismertté, érzékenységüket, tehetségüket alkotásaikban fejezik ki, zárt, egymást védő közösséget alkotva. Azokban a társadalmakban, ahol jóval nagyobb hagyományokkal bír az egymás iránti tolerancia és elfogadás, hitelesebb, boldogabb, szabadabb a lélek és a test.

Általában addig okoz szenvedést, betegségtudatot a homoszexualitás, amíg az egyén szerepjátszásra kényszerül. Ha önmaga vagy szűkebb-tágabb környezete előtt felvállalhatja, harmonikus, békés, alkotó emberként ugyanolyan esélyekkel bír a boldog életre, mint bárki más.

Ebből "kigyógyulni" nem lehet

Addig azonban, amíg hazánkban a másság felvállalásáért bántás, megalázás és kirekesztés jár cserébe, nem várható el, hogy akár ismert emberek, példamutatásul felvállalják önmagukat. Ha homoszexuális személy fordul pszichológushoz segítségért, az soha nem lehet a terápia célja és eredménye, a közhiedelemmel ellentétben, hogy kigyógyul belőle, leszokik róla, úgymond visszaváltozik „normálissá”.

A jelen pszichoterápiás felfogása szerint a homoszexualitás nem betegség, ebből kigyógyítani a személyt nem lehet. Lehetnek azonban ezzel kapcsolatban, vagy ettől függetlenül is olyan pszichológiai problémái, amellyel szakemberhez fordulhat.