Gazsitól kaptuk a következő kis szösszenetet, miután kiröhögtük magunkat azon amit a cseten levágott. Nos, Gerry-t már lekörözte versírás területén az biztos.
Ééén vagyok a Kerecsen, Ki a szart csak keverem, nincsen nálam kegyelem, mit nekem egy egyetem, Van két-három gyerekem, áll a pöcsöm mereven, mikor játszom szerepem, Imre kegyeit keresem, a nyelvéért repesem, van róla kép keretem, ő adja a kenyerem, ez igazi szerelem.
Kezeim az eresen, A magja a tenyeremen, utazunk át a vágytengeren, szétfeszít a szivárványszerelem. Veri módszeresen, ezt én úgy szeretem, mindennap felkeresem, így nem tudják csak kevesen, visszaadom kétszeresen, enyém a világegyetem, ha Imre és én verhetem.
Lakossági bejelentés alapján nagy erőkkel vonult ki a rendőrség egy szigetszentmiklósi családi házhoz a napokban. A házkutatás során lefoglalásra került tárgyak alapján alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekmény gyanúja merült fel a 3 gyermekes családapa ellen aki szabadlábon védekezhet. Az apa a házkutatás során orvosi ellátásra szorult és mentővel szállították egy meg nem nevezett kórházba Budapestre. Állapota kielégítő, hazatérhetett ám a részletekrőlnem kaptunk tájékoztatást. Portálunk többszöri megkeresése ellenére sem adott kielégítő választ a rendőrség a lefoglalt tárgyakkal kapcsolatban. Kónya Edina a Pest megyei Rendőrfőkapitányság sajtóreferense a nyomozás érdekeire hivatkozva utasította el kérdéseinket annyit azonban megerősített, hogy a vádemelés megtörtént, a kiskorú gyermekek érdekeinek figyelembevételével döntött az ügyészség a szabadlábon történő védekézés engedélyezése mellett. Helyszíni riporterünk megpróbált kapcsolatba lépni a szomszédokkal, helyi lakosokkal. Szűkszavú válaszokat kapott, a családot alig ismerték, a szomszédaikkal szinte semmilyen kapcsolatot nem ápoltak, visszavonult életet élő embereknek ismerték őket. Megdöbbenéssel értesültek a rendőri razziáról hiszen mindazok ellenére, hogy sok híres közéleti személyiség választotta Szigetszentmiklóst lakóhelyéül, békés, nyugodt helynek vélték lakókörnyezetüket. Amint további információval rendelkezünk a nem mindennapi rendőri akció hátteréről közleményben tudatjuk azt portálunk olvasóival.
Rusnya egy féreg az már biztos. Főleg hogy még ismerjük is... Egy új verssel jelentkezem hamarosan tőle... Ezt a fotó sorozatot ő maga készítette. Még büszkén mutogatja is magát. Ha ilyen fejem lenne, boldogan fejelném le a láncfűrészt.
Sokak fejében megfordulhatott már a gondolat, hogy a nemzeti érzelmek, a nagy igazságok a világról, a háttérhatalmi összeesküvések miért nem vernek gyökeret széles tömegek fejében. Miért csak egy szűk kissebség az aki meglátja és elfogadja azt, hogy a világunk egy megtévesztésre épült illúzió még akkor is amikor számtalan fogadatlan próféta, önjelölt vezető, képzett szakember és kutató tár a nagy nyilvánosság elé rengeteg kézzelfogható és még több kétséges információt? Közhely, hogy a mindent uraló média az oka. Nem is kérdés, hogy így van. Kapunk sztárokat akiket imádhatunk, akiknek az életét követhetjük, kapunk játékokat amiket megvehetünk és elszórakoztathatjuk magunkat, pazarolhatunk, halmozhatjuk az élvezeteket, kinek éppen mi jut. Saját bajainkat elfeledvén boldogan költjük a pénzünket mások életének követésére, boldogan vásárolunk, fogyasztunk, hogy tünetileg kezeljük nyomorúságos életünket. Jöhet bárki aki kételyt próbál ébreszteni a fejekben, rengetegen maradnak a fő árban, sodródva tovább a vágóhíd felé, önként, sokan mit sem sejtve.
Megszámlálhatatlan ember próbálkozott már és próbálkozik folyamatosan a tömegek ébresztgetésével, de a fősodratú média megvédi a nyájat és nem enged túl sok teret nekik. Alapvetően kétféle tevékenység figyelhető meg. Az egyik amely nagyfokú szakértelmen alapozva saját kutatások ereményeként tár fel folyamatosan újabb és újabb felfedezéseket valamint sugall, elemez, jósol, elméleti lehetőségeket vázol fel –de mindenekelőtt- oktat. Szeletről szeletre enged betekintést a kitartó megfigyelőnek és mindenféle ellenszolgáltatás nélkül viszi tovább őket egyre beljebb az ébredés felé. Hazudnánk ha nem tennénk említést arról, hogy külön iparága fejlődött már ki ennek a témának is mint minden más területnek. Itt ellenszolgáltatás fejében ugyan, de saját kútfőből származó “előállított értéket” kapunk. A másik kategória az ún. underground típusú emberek, akik radikális eszközökkel, szellemileg felkészülten, lehetőségeik fokozatos bővítésére törekedve igyekeznek a rendszeren változtatni. Az ő életük sem majális, általában csúfos kudarc jellemzi tevékenységüket a 21. században. Eddig.
Posta Imre egyik kategóriába sem tartozik. Ezt jó így hirtelen tisztázni. Nem kutató, nem szaktekintély, nem szakember úgy egyáltalán. Saját szakterületein sem alkotott semmi egyedit, semmi maradandót, miért is lenne ez másképpen bármely más területen ahol képzettségét saját maga hivatott kiállítani, de a vizsgáztatók –a hallgatói- megbuktatták őt gyakorlatilag minden alkalommal a vizsgákon. Posta Imre olvas, beszél oroszul és a Google fordító is jó barátja. Munkanélküliként ennyi szabadidővel egy átlagos képességű iskolázott ember képes lehet összeollózni a hírekből folyamatokat és azokból logikai alapon sokkal pontosabb elemzéseket készíteni mint az Postának valaha is sikerült. Mert az is nagy dolog ám, ha valakinek egy jóslata sem jön be. Bizonyos lottó játékokon is nyer az aki egy számot sem talál el és igen nehéz mutatvány az is. De neki sikerült. Hány forró őszt, tavaszt és nyarat vártunk tőle? A telek valamiért általában csendesnek ígérkeztek mindig. Hány hadsereg szállt már meg minket és hány politikust végeztek már ki? Hány embernek taposta már ki a belét virtuálisan és hányszor égette már porig a parlamentet? A sort nagyon hosszan lehetne folytatni, de a nevetéstől se én gépelni nem tudnék tovább sem pedig az olvasó nem tudná követni a sorokat, mert a padlón fetrengene a röhögéstől ha egyszer összegyűjtenénk az összes Posta jóslatot, fenyegetést és aranyköpést.
A másik gyengéje Postának a szakértelem hiánya után az anyagi oldal. Más a témában sikeresebb ember ideális életútja úgy fest, hogy egy sikeres karrier végén vagy azt megszakítva kezdi el ilyen irányú “közművelő” tevékenységét és nem törődvén azzal, hogy a perifériára kerül folytatja a kutatásait és élete korábbi szakaszában felhalmozott javaiból tartja fenn magát és családját. Esetleg anyagi támogatókra is talál, hiszen valódi munkára épül a kutatás és mérhető eredménye van a tevékenységének. Ezzel szemben Posta saját maga törte darabokra korántsem kiemelkedő életútját, nagyszjúságával, engedetlenségével és önfejűségével. Új megélhetési forrás gyanánt "leleplező" könyvet adott ki, melyeket sorban újabbak követtek. Még egy hozzáértő író is bajlódik az eladásokkal, nála azonban a minőség is megkérdőjelezhető. Javaslom betekintésre bármelyik könyvét, használtan 1 Ft+postaköltségért megvehető több helyen is a neten. A papír többet ér és puhafedeles kiadás révén szükség esetén a grillezések hasznos eszközévé válhat. Postáék is maximum erre tudják majd használni a garázsban és a ház több pontján még ma is hegyekben álló eladatlan példányokat. Posta előadásokat is szervezett, parlamenti képviselő is akart lenni és a Magyarok Felelős Nemzeti Kormányát mindenképpen meg kell említeni, mint kitörési próbálkozását. Adományokat gyűjtött és azok átadására szólított fel, leginkább a készpénzes módszert kedvelte. Elszámolás soha nem történt, bemutatott eredmény egy segédmotor-kerékpár formájában nyilvánult meg csupán. Posta teljes egészében erre próbálta alapozni a megélhetését ami az egyik legsúlyosabb hiba amit elkövetett. Semmi más alternatívát nem keresett és ez is okozta a vesztét. Főállású dolgozóként és részmunkaidős diktátorként sokkal többre vihette volna, de legalábbis sokkal tovább ki tudott volna tartani. Posta gyakorlatilag 0 azaz nulla értéket volt képes előllítani és maradandót hagyni maga mögött legalább ugyanennyit.
A szaktudás hiánya és az anyagiasság után a következő bökkenő a mérhetetlenül erős ego. A média először felkapta majd ugyanilyen erővel a mélybe dobta. Még igazán csak felszállóágban volt csupán amikor akkorát esett, ami mindenkinek fájna. A nemzeti oldal befogadta ugyan a mostoha gyereket, de mivel a média figyelme már nem volt az övé, olyan módszerekkel próbált meg erőszakosan figyelmet kikényszeríteni magának amivel senki nem tudott és most sem nagyon tud azonosulni, maximum egy üveg bor elfogyasztása utáni dühében egy pár órára. Mikor aztán Szigetszentmiklós is más országgyűlési képviselő-jelöltet kapott, ügyesen kiírta magát a nemzeti oldalról és egyszemélyes hadsereggé változott, megszületett a második nagy anarchista. Még ebben sem volt első, Molnár F. nagyúr megelőzte őt. Évekkel! Képtelen volt elviselni a kirekesztettséget, a felgyülemlett feszültséget nem csendes alkotásra használta, hanem habzó szájjal, megvadult vadkanként kezdte böködni gyakorlatilag mindenki fenekét. Senki, hangsúlyozom senki nem volt elég jó neki semmire. Még egy ideig tudott némi figyelmet cserkészni maga köré mikor kijátszotta a titkosszolgálatok kártyát. Nem volt olyan túl sok jolly joker a paklijában, így ebből az egyből kellett neki a maximumot kihozni. Sikerült neki. A mai napig, évek óta halljuk a követéseket, a telefon blokkolást, az e-mail blokkolást, a sárga helikoptert, a Posta-klónt a gyógyszertárban és megannyi az elemi logikának (is) ellent mondó badarságot azt sugallván, hogy ő bizony fontos ember.
Nem érdemes tagadni, hogy sokkal többen dőltek be neki mint az matematikailag törvényszerű lett volna. Személyiségéből fakadóan azonban maréknyian maradtak meg követői között mérésre érdemes ideig. A lehető legközösségellenesebb közösségépítő ember akiről valaha hallottam, de nem is hiszem, hogy pár száz év elég lenne rá, hogy kitermeljen egy másodikat. Csapata gondos kiválogatása pedig még csak erősítette is ebben. Bárki akinek egy értelemes ötlete volt repült. A trágyadomb kiskakasai nem engedtek soha nem volt hatalmukból. Aki meg merte kérdőjelezni a sötét oldal mindentudó urát az automatikusan repült, neve sóval lett bevetve és még unokái is hordozni fogják a Posta-klán átkait. Gyakorlatilag az egyetlen szabadon gyakorolható tevékenység az Posta dicsérete volt.
Jól láthatjuk, hogy egy szál húgyos alsónadrágban, kétes szakmai múlttal és förtelmes természettel nem hogy nemzetet menteni nem lehet, de még csak tanítani sem. Ahhoz tudás, munka és emberbaráti természet szükségeltetik. Mondhatnám úgy is, hogy némi alázatosság kell hozzá, minden tekintetben.
Posta kis pénzes köcsögje a felesége, aki gyógyszerészként robotolva kénytelen elviselni ura kifogásait a semmittevésre. Nagy nehezen kialkudta, hogy ő lesz a házvezetőnő és a bébicsősz, cserébe anyuka áldozatosságáért a haza érdekében. Persze a ház körüli munka sokszor abban merült ki, hogy a szilvafába próbálta a kisbicskát beleállítani és a nyílpuskával pózolt a tükör előtt és Rambót megszégyenítő bátorsággal terített le megszámlálhatatlan balkáni gerlét. Nem tud senki megnevezni egy olyan közéleti szereplőt sem akinek ne ígért volna Posta nyílvesszőt már akkor amikor még meg sem hozta azt a postás. A kis köcsögben azonban nem úgy csörgedeznek már a forintok mint azelőtt és a nemzeti színű szalaggal átkötött kovászos uborkás befőttes üveg sem jár már kézről-kézre az előadások alatt, mivel a nagy érdeklődésre és a mondanivaló hiányára való tekintettel meghatározatlan időre felfüggesztésre kerültek, így aztán Posta maradék ereje is oda lett. Tagsága olyan szinten cserélődött ami egy csúcsra járatott Antwerpeni kuplerájt is megszégyenítene és végső döfésként az általa oly büszkén emlegetett, a titkosszolgálatok által csillagászati összegekből létrehozott, ingyenes felületen regisztrált ellen-blog szerkesztői is inkább pénzt kerestek és szabadidejükben a tangás csajok fotóin esetleg kivillanó szeméremajkakat keresték ahelyett, hogy Posta Imre agyzsibbasztó, letargikus haldoklásának utolsó rángásait követték volna árgus szemekkel. Ekkora közönyt egy kóli baktérium nem élne túl, nemhogy egy mezei halandó.
Posta Imre keresi az útját. Nincs szüksége tanácsra, elrontja ő ennél még jobban egyedül is. De ha javasolhatnánk neki egy utat, akkor az a munka világába vezetne. Vissza. Van még rá esélye, hogy a gyermekei ne éljenek szégyenben miatta, ne mutogassanak rájuk a világvége túlélői, hogy becsületes családfenntartóként tisztes életet éljen és mások mocskolása helyett valami igazán hasznosat csináljon. Esélytelen a dolog szerintünk, de ezt kívánjuk neki. Ha még egyszer valaha is visszatérne, mi itt leszünk. Tőlünk megkapja. Pici szeletet foglal el életünk tortáján, ezt fent leszünk képesek tartani neki jó sokáig.
Az út rögös mindenkinek. Itt az ideje abbahagyni a botorkálást és a másokon taposást. Imre! Kelj fel és járj!
