Postaszar: augusztus 2012

2012. augusztus 5., vasárnap

A magyar értelmiség

Kis szabadság után térek vissza és jövök lendületbe újra. Az élet úgy hozta, hogy paradicsomi állapotok köszöntöttek napjaimba, de nem lazsálhatok tovább, vissza kell térni a normálisnak korántsem nevezhető hétköznapokba. Posta Imre mentes napjaim csodálatosan teltek. Nem mennék bele a részletekbe, de maga a tény, hogy nem foglalkoztam egyetlen éles elméjű vezetőnkkel már maga a gyönyör volt. Tudtam nem térhetek vissza teljes gőzzel, az elmúlt hetekben fokozatosan szoktatgattam magam vissza, bele- beleolvasván a felemelő diskurzusokba. Teljesen elszoktam attól a tébolytól ami körülötte zajlik és meglepődtem a minden képzeletet felülmúló elmebaj kiszélesedésén. Posta Imre mérhetően romlott ez alatt az idő alatt is (mértékegysége: Megafaszom). Példám jól mutatja, hogy bárki képes "kigyógyulni" a Posta tünetekből, felejthető emberről van szó. A téma amiről most írni szeretnék egy különleges jelenség. A magyar középosztály. Egy olyan szociológiai jelenség, mellyel minden politikai erőnek meggyűlt a baja és amelyre minden civil kezdeményezés is épít és sorsuk ezeken az embereken áll vagy bukik. Posta Imre is innen vett mélyrepülést és ezeket az embereket próbálta a kezdetekben maga mellé venni, ám elhanyagolhatóan rövid ideig sikerült csupán elenyésző számban megtévesztenie közülük párat. Ennek oka pont az a jelenség, ami miatt mindig is kereszttűzben állt ez a réteg.

A magyar középosztály a rendszerváltás után 2 millió feletti létszámmal startolt. Ők azok az emberek, családok, akiket bátran nevezhetünk a magyar értelmiségnek. Nem elit, nem csőcselék, ők az elválasztó közeg. Ők azok akik mindennapjai nem a megélhetésért folytatott küzdelemmel telnek és nem is vagyonuk megőrzése, növelése feletti félelmük irányítja őket. Végtelenül leegyszerűsítve nekik van idejük és eszük ahhoz, hogy aktív kulturális és politikai tevékenységet folytassanak, a közélet meghatározó elemeivé váljanak és hangot is tudnak adni bárminemű meggyőződésüknek. Mindezt szalonképesen, akár kompetensen. Talán ismerős, ha azt mondom: Ők a polgári réteg.

A mindenkori kormánynak számolnia kellett velük, bárki, bármit is szeretett volna elérni a civil szférában, beléjük botlott. A hatalom legnagyobb ellenségei voltak, a potenciális ellenállás megtestesítői, a vetélytársak kitermelői, a gazdasági élet aktív résztvevői. Nem jellemzőek rájuk a szélsőségek, a fanatizmus. Befolyásolni őket a legnehezebb. A csőcseléket a legkönnyebb, az elitet pedig a vagyona mentén lehet egyszerűen kordában tartani. Az értelmiség más. Nem működnek rajtuk ezek a módszerek. Hagyományos értékrenddel rendelkeznek, megfontoltabban cselekszenek, nem váltogatják sűrűn a meggyőződésüket, józanabbul, megfontoltabban ítélkeznek, döntenek. Befolyásolni őket tehát nagyon nehéz, valós eredményekkel lett volna lehetséges. Az elmúlt 22 évben eredményt felmutatni senki nem tudott, csak romlást, így a középosztály meggyőzése helyett annak drasztikus elvékonyításában, felszámolásában volt érdekelt a mindenkori hatalom.

Jelenlétük továbbra is kimutatható statisztikai módszerekkel és mérhetően érzékelhető a szavazatok alakulásában, mindazok ellenére, hogy számuk mára 250 és 350 ezer fő közé vékonyodott csupán. Ők a kritikus minimum, ez a szám már nem vékonyítható jelentősen tovább. Ezek azok az emberek akik sem feltörni nem képesek, sem lecsúszni nem fognak jelentős mértékben, stabilan őrzik pozíciójukat. Ismerve a magyarországi körülményeket, soknak tűnhet ez a szám, de ha megnézzük, hogy 20 év alatt megtizedelődött a magyar középosztály, akkor katasztrófáról beszélhetünk. Ők a magyarság legértékesebb eleme a nemzet felemelése szempontjából, a legnagyobb veszteség az ország számára.

A szocialista kormányok ideje alatt a lecsúszottak száma elérte a csúcsot ám a Fidesz kétharmadja nem valósulhatott volna meg, ha nincs az a bizonyos közvélemény-kutatók által sokat emlegetett "bizonytalan" 300 ezer. Ők volnának azok. Csak éppen nem bizonytalanok, sőt! Nem kötődnek pártokhoz, ideológiákhoz, reálisabban képesek látni és elemezni a világ történéseit. Tájékozottak és tanultak. 2010-ben a Jobbikot nem látták kormányképesnek. Mozdultak tehát a Fidesz irányába. Bármerre is dőljenek, annak oka lesz és lassan csepegtetve lesz csak képes őket bárki elmozdítani. Ők azok akiket nem hat meg a szokásos politikai marketing, nekik szól a parlamenti közvetítés és ők a valós stratégák, akik nem válnak szakértőkké 2 sör után, anélkül is képesek látni (ténylegesen) valós összefüggéseket.

A Jobbik parlamenti munkájával meggyőzte a középosztályt és áramlásuk a Jobbik felé már mérhető. A szociológusok, elemzők, közvélemény-kutatók kongatják vészharangjaikat és fokozatosan növekszenek a támadások a Jobbik irányába. Orbánék tudták, kiszámítható volt, hogy a ciklus közepére esik mélypontra a népszerűségük. Intézkedéseik legrosszabbjai pedig még hátra vannak. Jelentős bizalomvesztést könyvelhetnek el elhibázott lépéseikkel, stratégiájukkal -vagy inkább annak hiányával- és szinte lapátolják át a Jobbik felé szavazóikat. Míg 2010-ben nem a Fidesz nyert, hanem az MSZP veszített, addig jelenleg a Fidesz iránti bizalom elvesztése nem jelent azonnali váltást a szavazóknál. Nem tódulnak vissza az MSZP-hez, sokkal megfontoltabban viselkednek. Állnak középen és nézgelődnek. Egyedül a Jobbik rendelkezik stabil programmal, reális, valós változásokkal kecsegtető elképzelésekkel és a középosztály számára oly vonzó állandóság is az övék, az elveikhez és törekvéseikhez történő makacs ragaszkodás által.

Érthető hát, hogy mostanra lett időzítve Szegedi Csanád fejhullása. Már 2010 óta megtehették volna bármikor, Csanád szerepe nem volt éppen megnyugtató a hatalom számára eddig sem, ám mégis pont most került rá sor. Az időzítés -legyen jó vagy rossz- mindenképpen fontos, bárhonnan is nézzük ezt érdemes vizsgálni, hogy az okokat megértsük, ez az egyetlen forró nyom. Felkészülhet mindenki, ennél sokkal mocskosabb és durvább lejárató kampányok következnek majd számos ember ellen a Jobbik háza táján. A cél már nem a Jobbik elsöprése, hiszen egyrészt nem lehetséges, másrészt hasznosak is a hatalomnak, mint fekete bárány. A cél, hogy az értelmiség áramlását megakadályozzák a Jobbik felé. Hogy az a kritikus 300 ezer ember ne álljon melléjük, hiszen hatalomra képesek emelni őket. Az eddigi jelentős számot pedig ilyen és hasonló módszerekkel tudják csupán visszatáncoltatni. Bárhová, csak ne a Jobbikhoz, hiszen az egyetlen párt aki nem hű szolga, bérenc a nemzetközi hatalmak számára. A középosztály nem fog otthon maradni a szavazásokkor, tudatosan teljesíti állampolgári kötelességét. Bárki másra is szavazzon, a Jobbikon kívül mindegyik egy alomból való.

A Magyarok Szövetségét is a középosztály tette egykor oly népszerűvé és a lejárató kampány hatására való elvándorlásuk okozta annak vergődését és mára teljes pusztulását is. Ha hiteltelenné válik valaki egy szervezeten belül, az képes megrongálni az egész szervezetet és elijeszteni a középosztályt. A Jobbik szerkezete stabil, azt nem rongálja, csak erősíti bármiféle támadás. Csanád kiebrudalása sem tett kárt a Jobbikban, az igazi veszély az ha elijeszti annak a bizonyos 300 ezernek a meggyőzött tagjait. Szerencsére Csanád inkább a lendülete volt a Jobbiknak mintsem az esze. Amit letett az asztalra az aktivitásának, szónoki képességeinek és szervezésének volt köszönhető. Nem kívánom jelentéktelen színben feltüntetni őt vagy kétségbevonni eredményeit, pusztán jelezni kívánom, hogy ő csupán a bemelegítés lehetett és sokkal jelentősebb személyek állhatnak céltáblaként a lejáratók számára. Novák Előd lehetett a következő céltábla a kiszivárogtatott belső levelezés és az asszisztensi állás által, ám az oly gyengére sikerült, hogy a kutyát nem érdekli még most sem, minden médiabeli szajkózás ellenére sem. Előd sokkal keményebb ellenfél és az elvesztése általi veszteség is fényévekkel nagyobb lenne mint Csanád esetében.

Posta Imre is megjárta a maga poklát az értelmiséggel, ám akkorát bukott hiteltelenségével, hogy a gyenge kezdés, csúfos kudarcba fulladt. Gyakorlatilag felszállóágról sem beszélhetünk, mert a hangárból való kigurulása kapott csak némi figyelmet csupán. Akit az értelmiség nem karol fel, nem fog labdába rúgni. A csőcselékkel próbálkozik Éleselméjű Kim Posta, de a rájuk jellemző szélsőségesség, értékrendbeli csorbulások, morális problémák, alul műveltség, elemi képességek hiánya meg is pecsételi a frigyük sorsát. Velük nem megy senkinek. Ezért is tartottam érdemesnek értekezni a középosztályról és tudatosítani meghatározó szerepüket a nemzet életében. Remélem sikerült.