Irénke KLÓN-ja itt repked köztünk - PostaGalambbá változott

Tegnapi nap földönkívüli lényt látott Thaiföldön tíz földműves a rizsföldön. A mintegy 70 centiméter magas, sárga bőrű, nagy fejű és kis szájú lény egy órán át sétált a rizsföldön, az emberekkel nem törődött. Különös módon ez a sétáló lény nem hagyott lábnyomot. A séta után felmászott egy fára, PostaGalambbá változott, majd elrepült. A galamb régi szimbólum az emberiség történetében.

Vigyázni kell a galambokkal! Imre is direkt változott PostaGalambbá, csak hogy elcsábítson mindenkit, aztán kollektív öngyilkosságba hajszoljon minket. Íme az elméletem, mely bizonyított tény:

A PostaGalambok régóta az ember közelében élnek, ezért megtanultak az épületeinkkel is együtt élni. Felröpülnek a legmagasabb épületekre, ahogy az ember előtti időkben a fákra, szirtekre repültek, aztán a tetejéről levetik magukat a mélybe... Persze, könnyű nekik, hisz szárnyaikat széttárva bármikor repüléssé változtathatják a zuhanást. A PostaGalambok nem csak végigkísérik a történelmet, hanem megpróbálnak abba beleavatkozni is. Itt van rögtön nyomorult Noé. A hivatalos verzió szerint a csőrében olajággal visszatérő PostaGalamb megmutatta Noénak, hogy van még szárazulat, a szerencsétlen öregember meg el is hitte. Hangsúlyozom, ez csak a hivatalos verzió. Noé PostaGalambja elrepült az ágért, aztán következő elrepülésével már elcsalogatta Noét a biztonságosan mély vizekről (az Ararát csak mese), Noé ment utána, aztán zátonyra futott... Odalettek az összes állatok, kiömlöttek a bárka lékein át a világóceánba. Ezért hát az Özönvíz után Istennek újra kellett telepítenie a Földet, mivel a PostaGalamb közbeszólt... A galambok mára teljesen átvették a hatalmat a városokban. Már a középkor óta beépültek a városvezetésekbe, aholis rávették a tehetős polgárokat, hogy magas, tornyos épületeket csináljanak, amin a PostaGalamb jól érzi magát. Építsenek nagy tereket, ahol a galambok seregei szabadon garázdálkodhassanak az embereket rémisztgetve. Csináljanak szobrokat, amit a galamb leszarhat. A galambok ezen felül az ember Nagy Barátját és Segítőtársát, a macskát is megpróbálja befolyásolni. Az ablakban peckesen sétáló galamb ingerli a macskát (a tapasztalatlanabb macskák levetik magukat a nyolcadik emeletről is a galambok csábításának engedve...) A galambok másik fő célpontja a gyerek. A gyerek ártatlan lelkével minden élőlényhez vonzódik, legyen az giliszta, kiskutya, bálna, vagy galamb. A galambok egyszerűen odamennek a gyerekekhez, megetettetik magukat, aztán a gyerek fejére szállnak és ... De ez csak a kezdet. A PostaGalambok kihasználják azon képességüket, hogy repülni is tudnak. Megvárják, míg az emberek felmennek a magas épületekbe, aztán odarepülnek az épületek felső emeleteire, kiülnek az ablakokba, pont az ember orra elé. A PostaGalambok megfigyelik az ablakokon át az emberek életét. Kinek a tekintete ne találkozott volna már az ablakon befelé leső galamb tekintetével? A PostaGalamb nyújtogatja a nyakát, hogy minél jobban belásson és kikémlelje életünk minden intim pillanatát... A PostaGalamb meglátja, ha depresszióra hajlamosak vagyunk, ilyenkor gyakrabban ül az ablakunkba. Aztán egyszer csak leveti magát a mélybe... A PostaGalamb az öngyilkossági gondolatokkal foglalkozó embert is elcsábít felfelé a toronyba, hogy aztán együtt levessék magukat a mélybe. Persze a PostaGalamb aztán kacagva (kacagó gerle) reppen el, míg a szerencsétlen ember csak zuhan, zuhan... A galambnak létezik egy elektromos faja is, ezek a madarak nem a mélybe ugrás által keltik az öngyilkosság gondolatát az emberben, hanem a villanydrótokon ülve az áramütés általi halált ösztönzik.

Jó lesz vigyázni! Ha egy galamb turbékolni kezd, az a veszélyt jelenti. Ha pedig leszar valakit, az nem szerencse, hanem kibaszott vele és viheti a ruháját a tisztítóba!