Az „összeesküvés-elmélet” kifejezés jelenthet egyszerűen egy összeesküvés vádját.
Jelenthet azonban olyan (egymással nem szükségképpen kapcsolatban álló bizonyítékokból álló) érvelést is, ami nagyszabású összeesküvések létét tételezi fel, amelyek bármelyikének messzemenő társadalmi és politikai következménye lehet, ha igaznak bizonyul.
Számos összeesküvés-elmélet téves is lehet, és híján van a valós bizonyítékoknak, ami felveti a kérdést, hogy vajon milyen társadalmi mechanizmusok hatása a létrejöttük és mi az oka gyors elterjedésüknek. A kérdés különösen azóta foglalkoztatja a szociológusokat, pszichológusokat és folklórszakértőket, mióta az 1960-as években a Kennedy-gyilkosság példátlan találgatási hullámot indított el.
Az, hogy egy adott összeesküvés-vád mikor és mikor nem tekintendő összeesküvés-elméletnek, sokszor eldöntendő kérdés. Ha egy ilyen történetnek bizonyíthatóan van némi valóságalapja, általában sor kerülhet az állítások részletes vizsgálatára. A totális diktatúrák által szervezett koncepciós perek (pl. szovjet orvosper) nem egyszer a vádlottak összeesküvésének kiagyalt elméletén alapultak.
Imre ott baszta el az összeesküvés elméleteivel hogy össze keverte a valós veszélyeket az ő beteges hallucinációival, ez a kettő így együtt zavaros baromságokat eredményezett. Ez meg is látszik a cikkein. Így már nem lehet hasznára a nemzeti oldalnak, az a baj hogy ő megvan győződve az igazáról és most haragszik mindenkire aki elhajtotta a hülyesége miatt (Vona, Vukics)
VálaszTörlés