2011. január 13., csütörtök

A Szuhamaka jelenség - Szuka - Maki életút



A Posta építmény láthatóan megrogyott mégjobban hétfő óta. Tapasztalhattunk némi puffogtatást, sőt még a mátrixba is elvezettek bennünket, de csak húgyszagú erőlködés lett a válasz, ami hatalmas energia hiányt jelez. Már láthattuk korábban, hogy a figyelmen kívül hagyásnak álcázott, tervezés nélküli, kis energiás, szimpla lövések nem vezetnek jóra. Postáék semmiből sem tanulnak, de ez így van jól!

Most mint a nehéztüzérség képviselője Szuhay-Makay (továbbiakban Maki) lett a blogra vezényelve, hogy verje szét a győzelmi mámorban úszó, mulató bandát. Nem kívánok különösebben részletesen belemenni abba, hogy ha ő a titkos fegyver, a nagyágyú, akkor minden várakozásunkat felülmúló sorozatokat vittünk be a rothadó Posta romokba. Többször volt már szerencsém Maki hozzászólásait olvasni, korábban még engem is megtisztelt vele, hogy odafosott a beszélgetés közepébe pár velős megjegyzést. Igen, ez mindig erős oldala volt Makinak, hogy nyomdafestéket nem tűrő módon oda vicsorgott az embereknek. Erre amúgy még büszke is!

Vizsgáljuk azonban meg kicsit jobban, milyen személyiséget is rejtenek ezek a hozzászólások. Elvétve hallottunk villogást nemesi származására vonatkozóan, pusztán azért mert becenevei végén "y" található. Ezzel engem meg is győzött. Sokáig nem értettem mire ez a határtalan agresszió, ez a kontrollálatlan düh melynek kitörései nem egyszerűen provokatívak, hanem kompletten kiforgatják az olvasókat a téma követéséből és durva személykedéssé fajul a beszélgetés. De nem kellett sokáig gondolkoznom, hamar összeállt a kép. Emberünkkel ugyanis a természet többszörösen elbánt. Hiába a genetika már csak ilyen. Ha valóban nemesi származású akkor érthető, ugyanis a köztük szokásos családon belüli házasságok következtében több generáción átívelő genetikai katasztrófa következik be. Emberünk egyik látványos defektje, hogy erősen kisnövésű. Ez még önmagában nem lenne gond, hiszen erről kevésbé tehet ő maga, mintsem mondjuk ősei akik nem bírták ki, hogy ne hágjanak családon belül. Azonban nem kell fellapozni sem hozzá egy kézikönyvet sem, hogy ráismerjünk egyes törpék komplexus kezelési stratégiájára. Igen, emberünk erős komplexusokkal küzd magassága miatt (is). Nézzünk egy példát! Tudjuk milyenek a kistermetű kutyák, ugye? Nagyon vadak és eszeveszetten ugatósak. Az okok egyszerűek és érthetőek, így próbálják kompenzálni termetük miatti gyengeségüket! Szintén igaz ez a törpékre az emberek között is. Félelmetesnek kell tűnniük, legalábbis annyira, hogy a támadásokat, sérelmeket elkerüljék, legalábbis fizikai úton. Ezért a nagy száj, a kontroll nélküli agresszió LÁTSZATA. Minden megnyilvánulásuk arra irányul, hogy tudassák a többi résztvevő féllel, hogy ő nagyon veszélyes. Még olyan esetekben is, amikor erre egyébként semmi szükség. Pusztán egyenlő feleknek akarnak látszani. Amolyan tökös gyereknek, aki ugyan nyilván más téren is alul marad méretekben egészséges társaival szemben, sőt az emiatti frusztráció következményeként még a pici cerkájukkal sem képesek maradandó nyomot hagyni egy hölgy emlékeiben sem. Azonban agressziójuk férfi társaik körében igazolhatja hormonjaik meglétét és a falkához tartozás érzését. Nem ritka egyébként, hogy a törpék súlyosan bántalmazzák női partnereiket, próbálván legalább így valami nyomot hagyni az életükben.

A másik érzékeny terület a valahová tartozás érzése. Esetükben nagyon nagy szükség van a társaságra, a minél szorosabb kötelékekre. Ugye ismerjük a típust! A bandákban mindig a törpe a kis agresszív, a nagy dumás, a sztorizós! Valahogyan ki kell érdemelje helyét, amit meg is kell tartania nyilvánvaló hátrányai ellenére. Ezért aztán képes gyakorlatilag válogatás nélkül magáénak tudni véleményeket, ideológiákat és azonosulni velük amennyiben kielégül ama szükséglete, hogy a társaság szerves részévé válhat. Maki esetében is látható ez a kezdetek óta, hogy témát nem vet fel, hozzászól a meglévőkhöz, azonban a hozzáadott érték írásai által valahol alulról verdesi a nullát! Ám már mindenki azonosítja őt, mint a banda tagját. Nem az eszet képviseli ugyan, de legalább hangos amiért Posta megtűri, mert olykor hasznára válik. Durva, alázó dühkitörései a már korábban említett zavart okozzák a kommunikáció rendjében és kiválóan alkalmas ez a kényes témák elterelésére vagy a beszélgetés személyeskedéssé alakítására, azaz komolytalanná és érdektelenné tételére. Ki akar végig olvasni tucat hozzászólást ami anyázással van tele és az eredeti témára sem emlékszik már senki. Így hasznot hoz Postának számtalan alkalommal. Ismerjük az örök provokáló típust, azonban Maki ennek kiválósága, hiszen sérelemmel teli élete örök védekezésre kényszerítette, arra hogy rögtön a másik gyenge pontjára találjon, így ő nem fokozatosan, hanem azonnal lesz hihetetlenül ocsmány módon trágár. Amolyan sokkhatást akar kiváltani a hallgató féltől aki a fokozatosan durvuló vita helyett rögtön egy gyomrost kap trágárkodásból. Ezt a pillanatnyi előnyt azonban az interneten nem tudja a maga javára fordítani. Az őt irányítók nyernek vele amennyiben az adok-kapok beindul. Persze ő a végletekig függetlennek vallja magát, ám a nap végén alig várja, hogy a banda húgymeleg ölelése végre gyönyörrel töltse el megint és vissza-visszatérjen a helyére a körben amiért annyira jól megdolgozott.
De mind tudjuk milyenek ezek az ugatós kiskutyák. Sokuk tényleg csak ugat, ám ha mégis neked esne egy, hát könnyedén lerázod a bokádról és egy taposással véget vethetsz szenvedései sorozatának. Mivel Maki hadonászását egy normál növésű ember pusztán karnyújtással leszerelheti, ezért emberünk a kések mestereként állítja be magát. Ez is része jól felépített védelmi stratégiájának. Amúgy valós szituáció esetén valószínűleg lapítana mint az a bizonyos a fűben. Az általa említett találkozón is ezt tette saját leírása alapján. Fel sem fogja saját működését szerintem. Ott nem ugatott, a híres nagy szája odalett. Ezt az álarcát akkor otthon felejtette. Ha bármelyikünk megkeresné és elbeszélgetne vele, szinte biztosan besímuló, vagy vinnyogó rimánkodásba kezdene, mint a korábban leírt kis kutyák. Azonban ő bármikor hangot ad annak, hogy áll elébe, akár többen is mehetünk, mert ő mindenkit, de mindenkit kicsinál! Mint a kiskutya ugatna, hiszen úgy gondolja, hogy nincs rá esély, hogy ez megtörténik, de legalább elijeszti akiket lehet. Vagy karatézhat tovább a szavakkal ami gyönyörűséggel tölti el. Mert ez az egyetlen terület ahol alkalmas bármire, bármiféle harcra.
Minő véletlen azonban (Freud bácsi tapsolna, mennyire nem véletlen), hogy kedvenc szidalmazása éppen a "Csihadjatok, kutyák!". Ugye, hogy milyen jól visszaigazolja magát tudtán kívül is az árulkodó kommunikációjával!?
Ne felejtsük el azonban, hogy kizárólag azokra van hatással, akik nem ismerik ki, nem látják át hátterét és egyszerű, kiszámítható és ezáltal kontrollálható működését! Íme, remélem ezek után még kevesebben ülnek fel Maki üres fenyegetéseinek és huncut kis mosoly jelenik meg arcukon mikor a kis degenerált törpe legközelebb megfenyeget valakit, játsza az erős rambót, vagy durván megpróbál megsérteni valakit. Ennyit érdemel! Egy kis mosolyt és szánalmat!
Trueman

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése