Engedjétek meg, hogy először is köszönetet mondjak a sok biztatásért amit Tőletek kaptam. Ez vezetett ide, hogy a - sokak által már csak postarix-nek nevezett- gépezet következő témáit átvegyük. Nem kívánom elárasztani a kedves olvasót, ezért több részben lesz olvasható. Nem kenyerem a sok beszéd, vágjunk bele! Csak röviden, ahogy már megszokhattátok.
Ha lehámozzuk a sok sminket és sittet Posta mondanivalójáról, akkor megállapítható, hogy alapvetően egy motívumra épít. A mindenki által jól ismert nagy VALAMI-re. Egy dolog ami biztos ebben a nagy káoszban amiből ez áll: A háború! Posta ezt egyfajta nemzeti ébredésnek fogja fel, mikor több ellenség küzd magyar földön. A nép írtja a betelepülni kívánó zsidóságot, ám szembe találja magát a Tesco áruházak pincéiben és minden régi laktanyában régóta várakozó izraeli hadsereggel, az európai csendőrséggel és minden más gonosz entitással. Ezek a vízió alapelemei. Van ebben némi nyirkai jóslat mix, keverve az aktuális külpolitikai festéssel, a 2012 hisztériával és persze a nélkülözhetetlen Posta hozzávalókkal. Az álláspontja eléggé nyilvánvaló az áldozatok magas számát tekintve a magyarság részéről. Többször is kijelenti, hogy azajó' hadd hulljon a férgese! A birka nép, szenvedjen csak, ha ez kell ahhoz, hogy végre felébredjen! Neki úgyis csak pár jó gondolkodású emberre van szüksége. Mégis mire? Felfogva eme szavak hátterét, a kezdő játékos már itt megköszöni a részvételt és távozik. Mégis, milyen nemzetmentésről beszélünk akkor, amikor járulékos veszteségként le kívánja írni valaki a csendes többséget? Pusztán azért mert másképpen gondolkodnak, azaz még nem ébredtek fel, nem nemzeti radikálisok, esetleg nem Posta-hívők. Már itt eltévelyedik a valóságtól, ugyanis a nemzet nem egy multinacionális nagyvállalat, nem feltétlenül a minőségre alapoz, nagyon fontos a mennyiség is. De legalábbis minden emberi élet legyen az magyar vagy más nemzetiségű, alapvetően egy kincs, amit feláldozni, lemondani róla főleg másokéról- a semmiért, nem éppen jó lélekre vall. Az ennek való örvendés és erre történő bíztatás pedig egyenesen árulás, ami igencsak lecsökkenti az ő kincsének értékét ebben az esetben. Szerényen még opciókat is kínál mind a honvédség és a rendőrség tagjainak egyaránt, amennyiben átállnak az ő oldalára(!), talán nem kapnak golyót vagy nem fognak lógni. Igazi úriemberrel van tehát dolgunk. Nagyon friss élmény Posta számára a TMRSZ honlapjáról való kitiltás és a már meglévő hozzászólásainak a cenzúrázása. Ott sem bírt egójával és a magas lóról beszélt a rendőrökhöz. Ám elfelejtette azt az aprócska tényt, hogy nem a saját honlapján van, ott -hozzá képest- épeszű, gondolkodó emberek olvasnak, írnak, élik mindennapjaikat. Volt ott kiirtással fenyegetés a részéről, gőg, minden, ami olyan igazi sajátja Postának. Nagyon rövid úton helyre tették és kitakarították az általa oly nemes egyszerűséggel már többször leírt, semmibe vett rendőrök.
A háború lehetősége, elnézve a híreket és ismerve a történelmet, egyáltalán nem lehetetlen. Mióta létezik a mai ember, a háború lehetősége körülbelül mindig a levegőben volt. Tény, hogy átalakulás előtt állunk -ami elég durva közhely, hiszen mindig egy átalakulás előtt állunk- azonban már jó ideje csak a bizonytalanságot, a tapogatózást tapasztaljuk a vezető hatalmak részéről. Egyértelműen kivárnak még. De addig is szeretnék, ha az emberiség félne a következő világháború lehetséges kirobbanásától. Igyekeznek a felszínen tartani a terrorista veszélyt, a fokozott biztonsági intézkedéseket. Ezért is nem veszi túlzottan komolyan az átlagember a háborús ijesztgetést, hiszen az mindig jelen van és a nagyhatalmak pusztán ürügyként használják a még tökéletesebb kontroll kiépítésére az állampolgárok felett. Ezt valószínűleg Posta is tudja nagyon jól! Ám mégis igyekszik azt a képzetet kelteni, hogy a küszöbön a világégés. Aki fogékony erre a hangulatra és magáévá teszi, lemásolja ezeket a gondolat mintákat, az az első írásomban részletesebben kifejtett negatív hatások sorozatán megy keresztül. Nem kétséges ennek a manipulációnak a rosszindulatú mivolta. E nélkül az elmélet nélkül, nem létezne a postarix. Ez az alapja mindennek. Ezért lett MFNK, ezért gyűjt adományokat saját maga finanszírozására, ezért "tevékenykedik" az egész honlap világ szinten(!), minden ekörül a lehetséges esemény köré épül. Értjük már mennyire abszurd mindez? Durvábban saccolom a valóság-elmebaj arányt mint mások. Szerény számításaim szerint 2 százalék igazságra telepszik 98 százalék durva, nyers elmebaj.
Azonban nem beszél arról, hogy mit tegyél. Nem beszél arról, hogyan készülj. Nem ad alternatívát. Nem mondja el azt a pár hasznos tanácsot, ami normál körülmények között is szükséges minden embernek, főleg amennyiben el vannak vakítva saját és Posta félelmei által. Még a legnyilvánvalóbb tennivalók sem fognak az eszükbe jutni, pusztán a hering konzervek és az ásványvíz ipari méretű felvásárlására olvashattunk buzdításokat eddig. Illetve megtudhattuk, hogy kenyérrel telerakni a fagyasztót mennyire praktikus ötlet. Ez tényleg építő javaslat... Nézzünk azonban a hiányzó, valóban fontos tennivalók közül pár alaptételt a teljesség igénye és részletesség nélkül. Halljuk tőle, hogy nem pártoktól kell remélni a megoldást. Ez szuper! De mégis mitől? Ez szavazatokat elvonni tökéletes mondóka, aminek amúgy még alapja is van, de továbbra sem ment meg senkit. Sajnos tényleg csak alapja van, mert nem épít rá. Nem mondja el és nem hangsúlyozza a közvetlen mikrokörnyezet fontosságát. A kisközösségek erejét. Nem világít rá, hogy a szomszédokkal, az utca lakókkal, a barátainkkal építsünk ki szoros kapcsolatot és közöttük szervezzünk ellátási láncot baj esetén. Egy valós zavargás esetén kizárólag a közvetlen környezetünk fog tudni megvédeni és csak velük együtt leszünk képesek biztosítani mások és magunk túlélését. Nem a hadsereg, vagy az állami szervezetek kerülnek ott már előtérbe, hanem kizárólag mi magunk és ami körülöttünk van. Erre azonban nem vagyunk képesek sokan felfigyelni. Ha tényleg háború lesz, akkor hogyan érjük majd el az MNFK forródrótot? Sehogy! Pont az egészséges szociális és társadalmi élet, ami segíthet háborús és béke időkben egyaránt. Az eddigi életünk minősége vissza fog köszönni. A szervezettségünk, az előrelátásunk, a szociális életünk, emberi kapcsolataink állapota. Ezeken fog múlni minden. Ezek azok az apró dolgok, amik háború ide vagy oda, minden ember életét meghatározzák a mindennapokban. Ezzel a felesleges háborús hisztériával, pont azt érik el, hogy ezekre a területekre kevésbé vagy egyáltalán nem fog tudni koncentrálni az, aki a nem lát tovább Posta szavainál. Leépülnek, eltűnnek és ha lesz háború, ha nem, magukra maradnak egy gyengébb minőségű egzisztenciával és szociális kapcsolatok nélkül. Erre mennek, ezt akarják elvenni tőlünk! Csak rajtad áll!
Akinek kétségei vannak Posta hátteréről, annak adnék pár ötletet. Korábban írtam a körülötte keringő ellentmondásokról. A szovjet egyetemi tanulmányokon át a katonai múlton keresztül a Geréb Ágneses szülésekig. Ez tulajdonképpen már csak amolyan nassolnivaló csemege lenne, ha kiderülne hogyan is zajlottak ezek az élet szakaszok. Én azt kérem, gondolkodjunk olyan fejjel, mintha mi bérelnénk fel őt, hogy épüljön be a nemzeti oldal vezető szervezeteibe, romboljon, pusztítson. Mi támogatjuk anyagilag, valamint adunk mögé hátteret (adminisztráció, infrastruktúra). Csúfosan elbukott már régen ezeken a küldetéseken! Egyikünk sem fizetné és támogatná tovább! Nem igaz? Se Jobbikos képviselő nem lett a lelkem, pedig küzdött érte, sem pedig az MSZ nem kért hosszabb távon belőle. Ez a két lényeges próbálkozása volt, akkoriban még az MSZ is meghatározó tényező volt. Második esélyt még kaphatott, de utána mégis miért állna mögötte bárki? Mikor is jelent meg az első "Szolgálati közlemény" rovat a honlapján, ahol anyagi támogatást kér? Ha tippelhetnék 2009 novemberét mondanám. Csak tippelek, de mindenképpen 2009 ősz, tél tájékán. Ugye világos a dátum, tudjuk miért pont ezen időpont környékén? Tehát körülbelül azóta lehet önjáró. Az ötlet nem rossz, de nem is túl eredeti. A honlap olvasóinak adományaiból eltartva családját szórná a bosszú villámait mindenre, ami magát nemzetinek vallja, pusztán azért, mert köszönték ugyan szépen, de nem kértek tovább belőle.
Több mint egy éve már, hogy egy a "játszottak még" kategóriából induló, nemzetinek látszó zsoldossereg szervezésében főszerepet vállaló ember, futtatva volt Posta honlapján. Toboroztak, felvilágosítottak mindenkit az élet nagy dolgairól. De mindenekelőtt mindenben igazuk volt. Ha mégsem, az illető stílszerűen ki lett tiltva. A sokadik magánhadsereg volt ez, elég jó marketinggel, látszólag nulla háttérrel. Már ez önmagában aggodalomra ad okot, hogy kontrollálatlan vagy ismeretlen hátterű fegyveres erő képezi magát az országban, főleg akkor, ha Postának is köze van hozzájuk bármilyen szinten. Itt ne a Magyar Gárdához hasonló veszélytelen szervezetre gondoljunk, hanem az erdőkben rambózó, valódi kiképzést kapó kemény(kedő) legényekre. A Véderő Honvédei a már nem létező sorkatonai szolgálat vélt vagy valós erényeit szerették volna visszahozni a fiatal fiúkák mindennapjaiba. Erre kétségtelenül szükség is van, tiszteletreméltó tevékenységnek minősülne alapvetően a kezdeményezés, azonban ha mindezt Posta körül kell elképzelni, annak tudjuk mi a vége. Szívből remélem, hogy tiszta szándékok vezérlik őket és léteznek még. De főleg, hogy ráébredtek az ármánykodásra és eltávolodtak Postától, minden "titkos" szövetség nélkül az MNFK védelmére felesküdve. Képzeljük el a következő szituációt: A kormányzó úr agya még jobban elpattan és háborúzni akar. Esetleg már nem bír várni, hogy trónra ülhessen. Vagy bármilyen más zavargás esetén ott áll mellette egy zsoldos mini-hadsereg. A kedvenc részem pedig: Posta mondja meg nekik, hogy ki az ellenség! Látjuk ennek a veszélyeit? Értjük a téma komolyságát? Kérdezi még valaki ezek után, hogy miért foglalkozunk vele?
Aki igen, annak ajánlom a folytatást, mely hamarosan következik...
by Trueman
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése