Két ismerős találkozik és beszélnek pár szót. Nemsokára az egyikük megkérdezi:
-Te! Láttad? Este megjelent a legújabb Trueman! Olvastad?
-Olvastam, neked hogy tetszett?
-Ááá! Már megint odarakta magát ez a pali nagyon! Jó fej lehet ha olyan mint ahogyan ír.
-Nekem nem kell bemutatni. Szerintem olyan mint ahogyan ír.
-Mi az hogy nem kell bemutatni? Tán ismered?
-Figyu! Már egy ideje el akartam mondani -mert tudom figyeled a mozgást arrafelé- én vagyok Trueman.
-Vilikém! Most szívatsz, ugye?
-Dehogy szívatlak János. Ezer éve ismersz, nem hazudnék neked. Beszélhetnénk többet erről, talán tudnál pár ötletet is adni.
-Na ezt most fejezd be! Éppen azért mert gyerekkorod óta ismerlek Vilikém! Nagyon jó vagy abban amit csinálsz, de az nem a Trueman féle terület. Hozzá még nőnöd kéne nagyon sokat.
-Miért, szerinted kicsoda akkor Trueman?
-Nem tom', ilyen pszicho izé, vagy valami Jobbikos nagykutya, de az tuti, hogy ott van a tűz közelében és érti amit ír.
-János, ne misztifikáld agyon a dolgot. Én vagyok ő és semmi egyebet ne képzelj mellé.
-Mostmár eléggé felidegesítesz! Nagyon sokan szeretnék tudni kicsoda ő, de ezzel csak magadat égeted ha neki adod ki magadat! Senki nem fogja elhinni! Te a Trueman! Heh! Én meg Posta Imre vagyok, mi? Na hagyjál békén!- beleszívott egy utolsót a cigarettájába, eltaposta és szó nélkül otthagyott!
Sokszor mikor kíváncsiak vagyunk valamire, tudni szeretnénk valamit, lehet, hogy épp a szemünk előtt van, csak nem akarjuk észrevenni vagy elfogadni! Nem fogom többet bizonygatni Jánosnak, hogy ki vagyok, mert rádöbbentem a reakciójából, hogy nem a személyek a fontosak, hanem az ügy ami érdekében haladnak. Valamint az út ami a céljaikhoz vezet. Bár a cél távoli és nehéz, de soha nem ez a fontos. A lényeg mindig az út amin a cél felé haladsz. Hogy hogyan teszed és mivé formál. Meg tudsz-e maradni embernek és jobbá válsz-e, fejlődsz-e mialatt a kihívások során haladsz keresztül. Amint elérjük a célunkat az üresség és az új célok keresése fogja tompítani örömünket. Azonban ha a célunk egy közösség javát szolgálja, megállhatunk egy pillanatra a cél után és gyönyörködhetünk az örömükben. Ezért is jobb az egyéni célok mellett közösségi célok megvalósításáért küzdeni, hiszen mások öröme tud majd megtanítani minket is igazán örülni. A cél után soha nem az ember lesz a fontos, hanem az eredmény amit elért.
Éppen ezért nem is kívánok tovább felülni azoknak akik a kilétünket firtatják! Azontúl, hogy ez egyértelmű terelés a témáról -annak kényessége vagy az ő gyengeségük miatt- még lényegtelen is! Azonban készülök egy csöppnyi írással amellyel lerántom a leplet mindenkiről, felfedem kik működnek a blogon. Érteni fogja akinek szól és venni fogja a lapot mindenki akinek van humorérzéke!
Folytatása következik....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése