Felszállóágban a Jobbik

Lipusz Zsolt neve valószínűleg nem ismeretlen sokunk számára. Ma megjelent egy írása a Nemzeti Internetfigyelőn. Tőle szokatlan módon, szelektív memóriáról tanúskodva értekezik dolgozatában a Jobbik szerinte válságos helyzetéről. A cikket ide kattintva olvashatjátok.

Lentebb pedig a válaszom olvasható, mely szöges ellentétben áll Lipusz véleményével.

Kedves Lipusz úr!

Meglepődve olvastam a Nemzeti Internetfigyelőn megjelent írását. Ezúton szeretnék hangot adni értetlenségemnek és felhívni a figyelmét néhány tényre, amely látszólag elkerülte a figyelmét. Az Ön metaforikus példázatával élve, a Jobbik és az Ön viszonya egy családra levetítve, engem a féltékeny „ex” esetére emlékeztet. Ön állítása szerint önként távozott a pártból, ám szavai mégis oly módon jönnek át, mint amikor a sértődött régi partner fejezi ki nemtetszését az új, produktív család láttán. Ha nem haragszik éppen emiatt is kételkedem abban, hogy Ön puszta ártatlan jóindulatból kívánja felhívni a figyelmet az Önt aggasztó vélt vagy valós problémákra a Jobbikot illetően. Ismerve korábbi munkásságát, egyáltalán nem tartom Önt hiteltelennek, még így sem. Engedje meg tehát, hogy az Ön által javasolt párbeszéd első lépcsőfokaként reagáljak pár szóban szavaira.

A párt, de főleg a parlamenti frakció személyi összetétele nem csak Önnek „fáj”. Hosszú listát írhatnánk azokról, akik szerettek volna bekerülni, vagy legalábbis másfajta összetételt tartanak jónak. Az ilyen vádakat eléggé nyilvánvalóan az irigység vagy más, hasonló szintű érdekek sérülése szüli, foglalkozni ezekkel haszontalan. A listák összeállításában korántsem kapott elenyésző jelentőséget a szakmai háttér, a bizonyított elkötelezettség és az ezáltal már elért, kimutatható eredmény. Az átlagéletkor tekintetében a Jobbik frakció magasan a legfiatalabb csapat, ami – figyelembe véve politikai hitvallásukat- egyáltalán nem baj. Éppen ez volt a cél, hiszen a már meglévő, vagy nagyobb múltra visszatekintő politikusok után megújulásra van szükség. Ez a megújulás egy új, másfajta politikát is hivatott magával hozni. Többek között új retorikát is. Értetlenül állok az előtt, hogy Ön retorikailag képzetlennek nevezte a Jobbik képviselőit. Erre utaló jel maximum az, hogy valóban más hangot ütnek meg. A különbség, hogy nem a húsz év alatt megszokott módon beszélnek, ám ez egyáltalán nem rossz, sőt! Kívánatos egy nemzeti, radikális párttól. Egyszerűen, érthető módon, a valós problémákra világítanak rá, szalonképesen és egyáltalán nem „képzetlenül”.

A szakmai hátterét tekintve is bizonyított már a párt. Most nem csak a programjukra gondolok, amit Pősze Lajos igyekezett szinte kizárólag a saját nevéhez kötni. Számtalan alkalommal igazolták már, hogy a képviselők mögött ott áll az a kiterjedt, stabilan képzett szakmai háttér, aki biztosítja a hatékony működést. Súlyos hiba azonban azt gondolni, hogy a Jobbiknak akár szakmai, akár retorikai kérdésekben más parlamenti pártok mintáját kellene követnie. Ebben is mérhető a különbség, ettől is más a Jobbik. Amennyiben hasonló módon válogatná a szakmai hátterét, akár az értelmiségi holdudvara alakulna hasonlóan, mint más pártokéi, vagy a retorikája összecsengene másokéval, biztos vagyok benne, hogy Lipusz úr akkor is illetné őket kritikával. A benyújtott törvényjavaslatok, módosító indítványok száma és szakmai minősége sem támasztja alá az Ön által említett szakmai gyengeséget. Különösen, hogy bizonyos esetekben szinte szó szerint másolta le, nyújtotta be és fogadta el a Fidesz, a korábban leszavazott Jobbikos indítványokat.

A törvényjavaslatok szavazásával kapcsolatos Jobbikos hozzáállás nyilvános, mindenki által jól ismert. Nem értem, hogy miért pont Lipusz úr felejtette azt el és kételkedik annak milyenségében. A kezdetektől fogva tudjuk, hogy ami a nemzet érdekét szolgáló javaslat azt elfogadják, ami azzal ellentétes, azt nem támogatják. Így korántsem beszélhetünk érzékenységről aziránt, hogy a javaslat melyik oldalról, honnan érkezik. Ez az objektív értékelés figyelmen kívül hagyja, hogy kormánypárti kezdeményezésről szavaznak-e vagy sem. Érdemes azonban utánaszámolni, hogy hány olyan eset történt, amikor a már említett leszavazás, újra benyújtás alapján tulajdonképpen a saját korábbi javaslatát fogadta el a Jobbik. Azonban tényleg kár elmerülni ezen kérdések boncolgatásában, nem az a fontos ki nyújtotta be, hanem, hogy megvalósult-e vagy sem!? Tévedés azt gondolni, hogy destruktív ellenzékként kellene a Jobbiknak folyton azon munkálkodnia, hogy elhasaltassa a kormányt. Egyrészt erre vajmi kevés esélye is lenne, másrészt pedig a szakmaiság, a parlamenti munka eredeti célja sokkal fontosabb. Így amennyiben a Fidesz bármilyen okból meg akarná valósítani a Jobbik programját, azt sem bánnánk, ha 2014-ben azt mondhatnánk, hogy mindig elfogadta a kormány törvényjavaslatait. Osztatlan öröm övezi véleményem szerint az MSZP-től történő feltétel nélküli elhatárolódást. Szakmai szempontból sem nehéz ennek megfelelni, hiszen az MSZP képtelen felmutatni akár csak egy támogatható javaslatot.

A Gárda és Budaházy György esete sem ennyire fekete-fehér, ahogyan Ön leírta. Sokak szemében pont a Gárda tért le a Jobbikkal közös útról és terelte holtvágányra magát. A hozott szavazatok számát illetően is kétségek merülnek fel. A tagsága és tevékenysége alapján –népszerűsége dacára- csak egy nagyon kis réteget mozgatott meg a Gárda. Az átlag embereket egyáltalán nem is érintette semmilyen módon, kizárólag a híradásokból értesültek pusztán a létezésükről is. Így szavazatok tízezreiről beszélni kicsit túlzás. Ezzel nem kívánom alábecsülni vagy leértékelni a Gárda tevékenységét, ami nemcsak tiszteletreméltó, hanem egyenesen nélkülözhetetlen. Minden normális nemzet pajzsára emelné a gárdistákat, ahelyett, hogy üldöztetésnek teszi ki. Érdemben leginkább azok az emberek tudnak erről nyilatkozni, akiken kézzel foghatóan segített a Gárda. Budaházy György nagyon megosztja a közvéleményt. A legtöbben nem tudnak vele mit kezdeni, nem tudják mit gondoljanak, mások egyszerűen érdektelenek a sorsát illetően, hiszen fogalmuk sincs ki Ő és miket vitt véghez, mi érdekében cselekedett. Miatta nagyon kevesen tartják bűnösnek a Jobbikot. Nem is lehet emiatt az, hiszen a háttérben megtette, amit lehetett. A Jobbikos emberek kiállnak érte, segítenek, támogatják. Nem kétséges, hogy a hatalom elkaszálta volna Budaházy kiengedését, még akkor is, ha képviselő-jelölt lesz, így ránthatta volna magával a pártot is. Aki ismeri a hátterét és különösen a Jobbikon belül, senki nem kételkedik abban, hogy - akár bűnös vagy sem az ellene felhozott vádakban-, az ellene folytatott eljárás, az ügy és maga Budaházy György kezelése példátlan és felháborító egy modern demokráciában.

Ez a néhány felvetett probléma, amit a puszta jóindulat és féltés hozott ki Önből, sehogy sem illeszthetőek bele a realitásba. Valójában összecsengenek a balliberális média megosztó, elbizonytalanító alaptalan állításaival. A Jobbik képviselői visszahívhatóak. Láttuk ugyan mennyire felemásan sikerült ez Pősze esetében, de nem rontja már ott a levegőt. A legkisebb kompromittáló esetben is távozott a pártból, akit ez érintett. Ön is megemlíti, hogy tucatjával hullottak olykor az emberek ki a pártból. Bárki, bármikor kívül találhatja magát ha nem teljesít, ellustul, hibázik. Ez egy több mint tízezer tagot számláló pártban óriási feladat. Azonban veszik az akadályokat. A Gárda vezetősége nem volt ennyire hatékony, de ott sem tart sokáig a holtpálya, hiszen a Jobbik és a Gárda nem szétválasztható. Vona Gábor, a párt elnöke ismét meghirdette a rendrakást, a takarítást. A párt a választások óta új feladatoknak és az új politikai tér kihívásainak kell, hogy megfeleljen. Természetszerűen kerülnek közelbe olyan emberek, akiktől meg kell válni. A súlyosabb, amikor valaki nem képes idomulni, változni az új kihívásokhoz. Azonban a Jobbikban nyoma sincs a Fideszes párt- és frakciófegyelemnek. A Fidesz ennek dacára micsoda zűrzavarral küzd saját magán belül!? Az MSZP hányfelé szakadt már, hány platform mentén politizál? Oly érdekes, hogy ezeknek a pártoknak a belső feszültségeire miért nem fókuszál? Ha csak a Fideszt nézzük, súlyos, valódi problémákat látunk párton belül és még csak erőlködni sem kell ahhoz, hogy kitaláljunk, felnagyítsunk párat, mint azt a Jobbik esetében mások és most már Ön is teszi. Gondolkodó emberként a Jobbik válságainak okairól történő értekezés nem hivatott mást szolgálni, mint fedezni más pártok gyengeségeit.

Egyfelől hibának tartja a takarítást Lipusz úr, másrészről pedig annak hiányát ecseteli. Értem én, Vona Gáboron sem volt sapka mikor az évértékelő beszédét tartotta. Ön is megtette amit lehet, hogy fogást találjon a Jobbikon. Nem bókolok, nem ásott túl mélyre és nem volt túl alapos! Párton kívülről elég nehéz is, maximum találgathat és félremagyarázhat. Önnek is azt tudom csak írni, amit egy tanult, egykori Jobbikos barátunknak írtam korábban. Egy takarítónő, aki a Jobbik irodáit takarítja, több „aggodalomra okot adó” dologról tudna dolgozatot írni mint Ön, ám valóságtartalmát tekintve, közel azonos szinten állna az is az Önével. A Jobbik nem felejtette el „az utca emberét”, nem vonult ki az utcáról, pusztán fel kell nőnie a feladathoz, hogy minden fronton helyt álljon és ne csak populista retorikával, hallucinogénekkel tömje be a száját a választópolgároknak, mint azt a Fidesz teszi. A Jobbik továbbra is tanulási fázisban, felszálló ágban van. Azonban lehetőségeihez képest kiválóan teljesít. Ön is igyekszik kudarcnak beállítani a választási eredményt, igyekszik elsatírozni a történelmi jelentőséget és a bejutás által elért lehetőségeket. Kiváló tanulóként bizonyít a párt, már letett az asztalra értékelhető munkát. Hogy esetleg nem aszerint cselekszik, ahogyan egyesek elvárnák? Hogy valódi támogatásra van szüksége? Amikor támogatok valakit, megelőlegezem neki a bizalmat és kitartok mellette, amíg az érdekemben jár el. De nem állok folyton mellette, nem dirigálok, nem próbálom meg megmondani, hogy mit tegyen. Hagyom, hogy legjobb tudása szerint cselekedjen. Nem pletykálok a háta mögött mikor nem értem mit, miért tesz. Nem is próbálom meg félremagyarázni azt, hiszen támogatom, nem pedig gáncsolom. Számomra ez jelenti a támogatást. A gáncsoskodás pedig azt, amit most Ön is csinál. Meglovagolva a média szelét, „elfelejtve” korábban ismert tényeket, áll ki aggódva a Jobbikért.

Továbbra is nyugodtak lehetünk. Amíg a média ennyire támad, addig a Jobbik biztosan nagyon jól teszi a dolgát. Amikor rendrakást hirdet és elszámol az eredményekkel, a Lipusz Zsoltok pont az ellenkezőjét, a válságot vizionálják. Minél inkább azt szeretnék elérni, hogy meginogjon a bizalom a Jobbik felé, a gondolkodó ember annál inkább bízik! Így figyelembe véve a történéseket és Lipusz úr írását, nyugodtan bízhatunk! Számomra sem marad más, minthogy: Kérek, egy kávét!

Trueman