Vers Mindenkinek

Kultúra rovatunk ismét jelentkezik! Posta fő-fő-fő adminisztártorának beteg lelkivilágát igyekszünk bemutatni, egy-egy újabb versének közzétételével. Mint mindig, nem változtattunk az eredeti íráson, aki nem hiszi, ITT elolvashatja.

Az író, aki Gerry álnéven futtatja magát Postáéknál, sokat nem hallott, olvasott arról, hogy miképpen lehet verset írni. Ez is amolyan szedett-vedett, "ami hirtelen átfutott az agyán, azt leírta" típusú, nulla művészi értékű szösszenet. Aki nem ért ezzel egyet, az jelezze a hozzászólásoknál, kíváncsian várom. Külön figyelemreméltó az erőlködés, ami helyenként érezhető a rímek kicsikarására vonatkozóan.

Mégis neki futnék egy kis elemzésnek, pár sor erejéig. "Én az égben orzöm a vad szelet." Gondolom őrzömöt akart írni, csak nem tudja hogyan kell német billentyűzeten "ő"-t írni. Itt gondolhatunk arra, hogy bár szerelmes, mégis lagymatag, partnere panaszkodik, hogy nincs benne szenvedély. Azonban megmagyarázza -amit Gerrytől már megszoktunk-, hogy ő szeret, meg minden, csak a vad szelét az égben őrzi, azaz jelen pillanatban nem elérhető. Okos gondolatok ezek impotenciára vagy a homoszexualitás palástolására. Egyszer megjelenik a SZERELTEK szó is a műben. Ez lehet a szakmunkás múlt lecsapódása, akár a német akcentus, de inkább csak annak a jele, hogy annyira nem érdekli amit csinál, hogy még másodszorra sem hajlandó elolvasni amit publikál. Ez eme versnek gúnyolt valaminek az esetében érthető. Én sem olvasnám el kétszer ingyen, de Moto itt ül mellettem és elém tesz mindig még egy sört.

Az osz (értsd: ősz), tél, tavasz, nyár motívumok Posta Imrétől eredhetnek, ő is rengeteget használja eme szavakat, főként a "forró" előtaggal. Természetesen azok is csak költői képek, mert semmi nem lett igaz belőlük. A záró szó az elmebajra utal, mely náluk... Nos... valóban HATÁRTALAN!

Alex Posztos

Szeretlek

Szeretlek.
Karcsú derekával tapad hozzám a nyár
Szeretlek.
Nincs osz, nem ér tél, csak bódító napsugár.
Szeretlek.
Én az égben orzöm a vad szelet.
Szeretlek.
Tudjátok! Szép ez, emberek.
Szeretlek.
S ha a szó már semmit nem jelent,
Szereltek
úgy is, szó nélkül.

Lángpallosaikkal égi kerubok intenek.
Súgják felém emlékül:

Ne feledd ember;
Nincs osz, tél, tavasz,
csak nyár,
csak aranyló határ,...

...határtalan!