Az utóbbi időben elszaporodtak azok a kezdeményezések, melyek a jelenlegi politikai, gazdasági rendszerünket kívánják megreformálni. Ez volt a politikailag korrekt megfogalmazás, máshonnan nézve egyre több önjelölt kormányzó és magát hazafinak valló idióta lép színre. Megelégelvén a Napóleonos játékot, rádöbbentek, hogy ők tulajdonképpen akár képesek lennének átvenni a hatalmat az országban és… Ennél tovább azért egyikük sem nagyon jutott, már ami a koncepciót illeti. Mielőtt azonban a gondolkodó ember ezeket a világmegváltó gondolatokat megvenné, nem árt először megnézni „hanyas is az a kabát”.
Véletlenül sem szeretném felsorolni a trónt követelő királyainkat, kormányzóinkat, magán hadseregeinket és egyéb, magukat törvényen kívülinek minősítő szervezeteket. Egyrészt mert én mindig nagyon óvatosan gondolkodom az ilyen szerveződésekről a bennük rejtőző óriási veszély miatt –nem tagadván a változtatás szükségességét-, másrészt pedig mert betelne velük jó néhány oldal. De érdemes megnézni a közös vonásaikat! Elsősorban mind hatalmat akar. Az ügyesebbjei, mint például a trónörökösök, gyártottak maguknak valami okot, amiért követelik, várják a trónt. Viszonylag jól felépített marketingjük van hozzá, csak sajnos alátámasztani nem nagyon sikerül ezeket minden kétséget kizáróan. A magánhadseregek általános jellemzője, hogy a hazafiasság hirtelen átcsap zsoldos szerepbe mikor a támogatandó erőről esik szó. Majd ott vannak a különféle szervezetek, mint például az MNFK és a Tempo párt, hogy csak a nagy kedvenceimet említsem. Ők is hatalmat akarnak, azonban kevésbé megalapozott módon. Azt gondolják ismerik az ellenséget, tudják mit kell tenni, elhivatottak és létezik valami elnagyolt marketing is a kivitelezésre vonatkozóan. Az előbbi nem más, mint Tajgetosz pozitív, ártalmatlan söpredék, míg utóbbi titokzatos ködbe burkolózott, magát pártnak nevező, ismeretlen veszélyeket rejtő csoportosulás. Az eddigi retorikát ismerve azonban sok jót nem remélhetünk, különösen ha Posta Imre neve is a kalapjukban van.
Úgy tűnik, létezik azonban egy kivétel, amelyik nem is tartozik talán a fenti kategóriákba, nevezetesen a Betyársereg. Róluk hallani manapság többet Gyöngyöspata okán. Ők nem kívánnak kormányzó erő lenni, nem ártanak senkinek, céljaik világosak és egyértelműek. Velük szemben még a maradék óvatoskodásom is majdnem tovaszáll, már ami a törvényen kívüli szerveződéseket illeti. Fontosnak tartottam ezt megemlíteni, nem szeretném őket beletudni abba a zavaros masszába, amiről most beszélünk. Biztosan akad még kivétel, de ennek csak örülni kell.
Nézzük meg jobban hogyan is képzelhető el a Napóleonok fejével gondolkozva ez a bizonyos hatalom átvétel. Az MNFK esetében, majd lesz VALAMI, addig is várnak. Rendkívül egyszerű a koncepció. Az ezt követő időszakkal kapcsolatban sem kell attól tartanunk, hogy elveszünk a részletekben, pusztán vér, vér és vér mindenhol. Lámpavason lógnak a bloggerek, politikusok, zsidók, rendőrök, titkosszolgálati emberek, a Pentagon, a Vöröskereszt, a katonák és mindenki, aki nem utalta a félretett penzumát IDE, vagy csak másképpen szól mint elvárják. A cigányság megmenekül, ez jó hír lehet az érintetteknek, kevésbé a terrorjuktól szenvedőknek. A Tempo párt nem játszik egyelőre ennyire nyílt lapokkal, ám sürgeti őket az idő, ugyanis Orbán Viktor miniszterelnök világháborút készül kirobbantani Gyöngyöspatáról! Ezt még leírni is csak nevetéstől fulladozva tudtam, de IDE kattintva megtekinthetőek a részletek. Hogy ismét a közös pontjuk felé kanyarodjak, a legszembetűnőbb az elmeállapotukon túl talán az lehet, hogy semmiféle terv és apparátus nem áll rendelkezésre -amennyiben bármelyik agyament társaság valójában hatalomhoz jutna- ahhoz, hogy az ország működőképessége zavartalan maradjon, vagy legalább behatárolható időn belül újra indulhasson. Gondolok itt a szociális intézményekre, a közigazgatásra, az alap szolgáltatásokra és egyáltalán az ország vérkeringésére. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy majd akkor áll neki kidolgozni ezeket, mikor már ott ül a bársonyszékben. Beláthatatlan következményekkel járna, ha például csak egy napra összeomlana az amúgy is elég rossz állapotban lévő egészségügyi rendszer, vagy akár más állami szolgáltatások. Alapvetően rossz az a megközelítés, amelyik először tör puccsra és majd utána kívánja kiépíteni az általa helyesnek gondolt rendszereket és újjáépíteni a romokat. A hatalomátvételhez az utolsó mozzanatig kidolgozott, maradéktalan tervek kellenek minden területre, ami már önmagában is akkora szakértői gárdát igényel, amelyikkel egyik fenti jellemzőkkel rendelkező szerveződés sem rendelkezik.
Magyarország, jobban mondva a Magyar Köztársaság, szuverén állam. Szuverenitását annak köszönheti, hogy az ENSZ és a többi ország ezt elismeri. Más nemzetekhez viszonyítva képes létezni Magyarország, hozzájuk mérve van egyáltalán értelme beszélni magyarságról, nem pedig pusztán emberiségről. Különbözőségünket, kultúránkat azért vagyunk képesek megőrizni, mert minden állam biztosítja a másik számára annak függetlenségét, elismeri annak létjogosultságát, kormányát és működését. Sokszor, sokféleképpen éltek és élnek ma is vissza ezzel a rendszerrel, de mai világunk eszerint épül fel nemzetállamokra. Ezt támadják is sokan, változtatni is kívánnak rajta, de ennek az útja hosszú és rögös. Amennyiben bárki Magyarországon hatalomátvételt hajtana végre, az új hatalom más országok elismerése nélkül moccanni sem tudna. Nem ismernék el, nem lenne legitim, politikailag, gazdaságilag halott lenne, nem létezne hivatalosan Magyar Köztársaság. A NATO és más európai és akár tengerentúli erők érkeznének, hogy az általuk kívánatos, az általuk elismert erő kerüljön újra hatalmi pozícióba. Ennek természetesen a polgári lakosság látná kárát a leginkább. Ezt a képet vizionálja az MNFK oly sokszor, csak elfelejtik, hogy az egész világ ellen nem győzhetünk! Az MNFK még a magyar lakosság óriási áldozati arányával is egyetért, amiért a Rockefeller alapítvány akár világpolgári kitüntetésben is részesítheti még őket, hiszen ők is szívükön viselik a bolygónk túlnépesedése elleni harcot. Látva ezt a borús képet, talán senki épeszű embernek nem kívánatos az, hogy dacolva a rizikóval, hagyjunk érvényesülni akármilyen hatalomátvételt pedzegető alakulatot, még akkor sem, ha impotens idiótákról van pusztán szó. Senkinek nem hiányzik sem az ország ilyen szintű zavara akár egy napra is, sem pedig idegen, megszálló erők az országban, a nagy áldozati rátáról már nem is beszélve. Mielőtt azonban temetnénk a Napóleonokat és lehajtanánk a fejünket, érdemes megnézni az érem másik oldalát is, ugyanis létezik működő megoldás a rendszer megváltoztatására! Eszem ágában sincs azzal vakítani bárkit is, hogy hunyászkodjon meg, adja fel vagy tűrje tovább a zsarnokságot, a kizsákmányolást, az ellehetetlenítést. A megoldás nem új és nem is lehetetlen, pusztán azt szeretnék ha annak hinnénk és a türelmetlenségünkre játszanak!
A változás kizárólag demokratikus úton érhető el! Itt most lehet sokan abbahagynák az olvasást és nevetnek, gúnyolódnak. Őket arra kérem folytassák, mert anarchia ide vagy oda, másoknak is bejött már ez, korántsem lehetetlen feladat. Most még csak véletlenül sem szeretnék az első világháború utáni Németországra hivatkozni a sikert illetően, de talán ez a legközismertebb illusztrációja a működő, demokratikus váltásnak. Azonban mindezt egy hatalmas újjászervező, tervező munka kell, hogy megelőzze, ami már tulajdonképpen javában zajlik. Ennek időtartama és hossza, kizárólag a támogatás mértékétől és az összefogás erejétől függ. Igen az összefogásétól, amitől oly sokan irtóznak, amit lehetetlennek, rettenetesnek és feleslegesnek, valami eredendően gonosznak próbálnak beállítani. Nyilván nem véletlenül. Pedig az összefogás hasznos és még örömteli is és korántsem hordozza azokat a súlyos veszélyeket, amiket bélyegként próbál rásütni egy maroknyi eszetlen. Újjátervezés és összefogás alatt értem a multik hatalmának visszaszorítását, az önellátást, a mezőgazdaság felvirágoztatását, a hazai magántőke prioritásba helyezését. Természeti kincseink védelmét, erőforrásaink hazai célú kihasználását, az elherdált vagyon visszaszerzését, az államadósságunk újratárgyalását és a politikai rendszer megtisztítását. Elsősorban amikor valaki a kormányzást mint hatalmat emlegeti, az már régen rossz. D-209 megpróbálta már lejáratni szlogenként, de a kormányzás az valójában szolgálat! Ezen már ismert és hangoztatott értékek mentén van lehetőségünk demokratikus úton kitörni ebből a csapdából. Ugye, hogy mennyire nem mondtam újat? Hallott már mindenki szerintem a fentebb említett gondolatokról egy politikai erőtől, nevezetesen a Jobbiktól.
Ne értsen senki félre, nem párt imádatra szólítok. Pusztán a lehetséges megoldást említem. Még Budaházy György is –amennyiben elfogadjuk hogy valóban szerepe volt a Magyarok Nyilai nevű szervezetben- sem képzelte másképpen mint demokratikusan a váltást a jelenlegi ismereteink alapján. Ők az akkori kormány „orra alá törtek borsot”, azt gáncsolták különféle módszerekkel, ki kívánva kényszeríteni annak működésképtelenségét. Hogy majd annak helyébe valami új, valami más lépjen. De nem eszetlen hatalomátvételről volt szó, hanem a parlamentáris rendszer megbénításáról, hosszú távon történő váltásról, annak előkészítéséről. Igazi hazafiként nem tört trónra, bár nem kenyere a jelenlegi párt rendszer, mégsem a könnyebb de esztelen utat választotta. Derékba tört a kezdeményezésük, ha igaz volt egyáltalán és senkit nem is biztatok hasonlóra, inkább visszatérek a korábbi fonalhoz.
Amennyiben a korábban említett értékek mentén –melyek egyébként egytől-egyig a Jobbik programjának pontjai és a felsorolás korántsem teljes- elkezd gondolkodni az átlag polgár és lehetőségeihez mérten ezek előremozdítása érdekében cselekszik, pusztán csak halk támogatással akár, már nyert vele. Ezeknek a változásoknak a folyamata hosszabb, mint egy véres polgárháborúé, de legalább esély van a sikerre. A türelmetlenek és a növekvő kiszolgáltatott réteg azonban továbbra is hátrányban van. Ám nem egy politikai párt fogja garantálni a sikert, pusztán összefogni, egy ernyő alá hozni képes azokat az embereket és kezdeményezéseket, amik és akik által a változás bekövetkezhet. Ez az egyetlen járható útja a haza megmentésének, ha nemzetben gondolkodik és közös érdekek mentén éli az életét minél több ember Magyarországon. A multik megadóztatásában segíthet a Jobbik, ám azt nem tudja garantálni, hogy az emberek ne náluk vásároljanak. Ehhez kellünk mi, hogy a támogatás csak egy nagyon egyszerű, kézzelfogható formáját említsem.
A változáshoz tehát köszönjük, de nincs szükségünk Napóleonokra, sem vérimádó fotelforradalmárokra. Szükségünk van viszont szemléletmód váltásra, valódi összefogásra és egy nemzeti kormányra. Ha jobban megnézzük, már mindegyikhez adottak a feltételek. A kérdés csak az, élünk-e a lehetőségeinkkel!?
Szebb jövőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése