A minap olvashattuk Posta búcsúlevelét a honlapján. Az idő elérkezett, elérte saját határait. Ebből az alkalomból szeretnék megemlékezni róla és kis csapata tevékenységéről valamint megvizsgálni részletesebben meghátrálásának körülményeit.
Hogy eljön ez a pillanat, soha nem volt kétséges. Sokan megjövendölték már, különféle időpontokat megadva ám jóval korábbra. Mondhatnánk úgy is, hogy kifogyott a nafta a posta-gépezetből. Jó ideje már csak őrlángon égett, tartalék üzemmódban futott. Nem is tudom mikor írta le először valaki, hogy gyűlölettel, háborúk és vér utáni vággyal, folyamatos ismétlésekkel, hozzáadott érték és tartalom nélkül nem lehet sokáig ellenni. Posta mégis kitartott idáig és egészen tegnapig, rendszeresen ismételte a semmit. Az odáig rendben, hogy hatása nem volt, de még csak fikarcnyi eredménye sem. Márpedig az eredmények visznek előbbre és tartanak életben minden kezdeményezést. Amikor Posta az eredményeit ecseteli, azon még a követői is mosolyognak. De mikor azt állítja, hogy az eredeti célkitűzése az volt, hogy pusztán embereket ébresszen és ez sikerrel járt, az gyakorlatilag saját maga arcul köpése. Végignézve a bandán, akik és ahogyan hozzászólnak írásaihoz, az kész kudarc. Ha ez a siker, akkor a mérce nem hogy alacsony volt, de fel sem lett állítva!
Az elmebaj definíciója alapján, ha valaki folyamatosan ismételgeti ugyanazokat a lépéseket, valami más eredményt várva, az találva érezheti magát. Ezt figyelembe véve Posta már nagyon súlyos eset. Mindenkinek vannak nagy ritkán olyan nyugodt pillanatai, mikor szinte kívülállóként tud végignézni magán, az életén és értékelni a látottakat. Bizonyos időközönként ez megesik, a korral egyre gyakrabban és könnyebben megy. Posta is elérkezhetett egy ilyen pillanathoz, mikor ült magában, hirtelen megállt körülötte az idő, elcsendesedtek a gondolatai és szétnézett maga körül. Felmérte meddig jutott, mire vitte, kik vannak körülötte és milyen az élete. Szörnyű érzés lehetett! Ezután az ember magába száll, újra értékel és az okosabbja változtat. Felismerte Posta, hogy ez nem járható út a számára, sehová nem vezet. Ha még vezetne is sem bírná járni, mert gyenge és buta hozzá. Ez nem a magányos farkasok útja! Mindenkit elüldözött és mindent lerombolt maga körül, ami irányban tarthatta volna. Márpedig nemzetet menteni közösségi tevékenység, az egót –bármilyen hatalmas is- háttérbe kell szorítani.
A bemutatott viselkedés és a megismert készségei arra engednek következtetni, hogy nem csupán a politizálásra alkalmatlan -még kocsmai szinten is- hanem egyenesen antiszociális. Semmilyen közösségbe nem való, azokat nem tűri meg maga körül. Az együttműködésre való hajlam teljes egészében hiányzik személyiségéből. A legnyersebb anarchizmus jellemzi, annak minden tulajdonságával. Jövőképe nincs vagy irreális, rendkívül torz és bizonytalan. Pozitív megnyilvánulásra szinte csak akkor képes, ha előtte vagy sajátjával párhuzamosan szintén elismerésben részesül harmadik személytől. Mások irányítására, összehangolásra és közös munkára ezáltal alkalmatlan. Óriási szeretetéhség jellemzi és nagyon igényli mások értő figyelmét saját személyére vonatkozóan.
Mindezekből következik, hogy hátralévő életében igen komoly nehézségek és kihívások várják. Ám semmi új, pusztán amik eddig is jelen voltak az életében, saját magának köszönhetően. A meghátrálás azonban értékelendő lépés. Jócskán megkésve fúj visszavonulót, de legalább felismerte, nem nagyon van már kinek írnia és főleg nincs miért. Képzeljük el egy pillanatra azt a dühöt ami átjárhatta, mikor egy számára értékes gondolatokkal teli cikk után a számolatlan baromság jelent meg olvasói hozzászólásainak formájában. Ami nem meglepő, hiszen a cikkei nem vagy csak elenyészően minimális mértékben tartalmaznak értékes gondolatokat, kommentáló olvasói pedig nem képviselnek hírből sem akár egy cseppnyi intellektualizmust is. Érdemes beleolvasni az archívumba és megnézni a hozzászólásokat, olykor égnek áll az ember haja!
Röviddel azután, hogy búcsúzó írása megjelent, már hozzászólásában jelezte, hogy nem teszi le a lantot, pusztán „finomhangol”. Reméljük saját magán, erre igazán nagy szükség is van. De egyrészt a bizalom sincs már meg felé -nem hiszünk a nagy átváltozókban- és ismerve őt nem kergetünk hiú ábrándokat értékteremtő képességének megszületésével kapcsolatban. Egyszerűen képtelen rá. Újat létrehozni nem tud, a meglévőt képes manipulálni –ezt tanulta- és a zavarosban halászni. Hangolás ide vagy oda, érdemes lenne kitanulnia egy szakmát végre és elhelyezkednie valahol, dolgozni amíg teheti. A legutolsó indokát, kifogását is elveszítette az ingyenélésre. 42 évesen ez már elég nehéz, hiszen a munkaerőpiac tele képzettebbnél képzettebb, fiatalabb munkanélküliekkel. Iskolapadba pedig az egója nem engedi, mert egyből fúrni kezdené a tanárt, hogy a helyére állhasson. Senki nem mondta azonban, hogy könnyű lesz, de felesége sem bírja már sokáig, hogy egyedül tartsa el a családot. Gyógyszerészként sem habostorta az élet.
A honlapját valószínűleg hű fegyverhordozói viszik tovább a már kialakult ávós szabályok és káosz szerint. Posta kimenekül a hátsó ajtón, mossa kezeit, a továbbiakban már minden felelősséget mások nyakába varr, ami az oldallal kapcsolatos. De jól is van ez így. Mielőtt még blogunk csapata szedné a sátorfáját és új munka után nézne ezzel a komoly referenciával a zsebben, meg kell nyugtassak mindenkit, van még tennivalónk. Továbbra is számíthat mindenki napi szinten frissítésre, új tartalomra, elemzésekre és humorra. Ám energiatöbblet okán, lehet nyitottabbak vagyunk más irányba is. Kétlem, hogy lenne még másik önjelölt kormányzó az országban, de ki tudja? Lehet most az LMP-nek megyünk neki? A jövőt sűrű, jótékony homály fedi és csak lassan bontakozik ki a szebb jövő! De a megfelelő úton haladunk!
Érdemes még megállni egy pillanatra és utolsó szögként Posta koporsójába, megnézni, honnan is ered ez a számára végzetessé vált ellenállás irányába!? Egy aprócska ám annál jelentőségteljesebb dolog indította el rá a lavinát. A Jobbik elleni acsarkodása! A hátteret, az okokat és részleteket ismerheti mindenki, nem erre szeretnék kitérni. Amit érdemes vizsgálni, az az energia mennyiség ami tartalékban rejlik a nemzeti oldalon! Két blogger, Mr. Moto és Mantis kezdte el amivel én csak hezitáltam és Calimerával karöltve lefektették Postát! Napi szinten idegesítették és tettek keresztbe neki, figurázták ki írásait. Majd kiegészülve, később mások és jómagam is csatlakoztunk, hogy kivéreztessük a vergődő vadat. Mi lenne ha tucatnyian lennénk, vagy ezrével indulnánk a haza érdekében? Hegyeket tenne arrébb a magyarság, ha Postát két blogger kifektette? Egy bizonyos, még előttünk a java!
A szerkesztőségünk ezúton is sok sikert kíván a jövőre nézve Postának. Tudjuk, hogy hallunk még felőle, azonban sokkal érdekesebb számunkra, hogy mi jön utána!? A jövő elkezdődött!
Szebb jövőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése