A körülmények úgy hozták, hogy Posta háza táján alig történik valami. Komolyan, még a legyek se zümmögnek. Szél sehol, hónapok óta! Így aztán írni sincs nagyon miről, hacsak nem a soha addig nem látott nyomorról, erőlködésről és kínról amit a postaszopók produkálnak. Vizsgáljuk meg mi az aktuális helyzet arrafelé!
Emberek alig lézengenek, hozzászólók szinte csak maroknyian vannak. Egy évvel ezelőtt, még időt igényelt széleskörűen tájékozódni, sokkal, de sokkal nagyobb élet volt. Mikor a bloggerek elkezdték ütni a mocskolódó, arcátlan és egyre szemtelenedő Postát, még tucatnyian rohantak rájuk. Persze nem tudtak vitába szállni az akkori postaszopók sem a tényekkel, de akkor még energia szükségeltetett egy-egy vitához. Mára az unalom és a csontig lerágott, sablonos témák jönnek újra és újra.
Posta soha nem látott mélységekbe süllyedt. Már a politikai bulvár minden mocskát is képes rögtön felkarolni, csak valami pici reflektorfény érje, csak egy pöttynyi látszatát tudja kölcsönözni a fontosságnak. Annak, hogy számít! Mert ez a legnagyobb baja, ezért tipor és kínlódik, ezért lódít, ferdít, nagyít, mocskol és torzít! Hogy valaki végre észre vegye. De mondjon bármekkora nagy ökörséget is, rajta már ez sem segít. Egyesek szerint Vera gyógyszerezi, ettől vannak vérgejzíres, háborús látomásai. Mások szerint mikor Vera nem hoz haza a patikából gyógyszert, vagy Posta a vacsorájából pont a gyógyszeres falatot nem eszi meg, akkor lesznek rohamai. Bárhogyan is legyen, abban mindenki egyet ért, hogy az alkohol is része a kölcsönhatásnak. Ugyanis normális ember így nem viselkedik. Itt érdemes kihangsúlyozni, hogy nem azon van a hangsúly, hogy mit mond, hanem ahogy mondja és ahogy a körítést rendezi. Ez mindig sokkal beszédesebb a szavainál.
Szintén már jelenség számba megy az ún. ébredés. Ez az a jól ismert fázis, ami az utolsó, Posta megismerési folyamatában. Az ébredés, mely visszavezet a való világba, ami feledteti a VALAMI-t, ami szertefoszlatja a rettegést. Az ébredés, ami szinte minden postaszopónál ugyanúgy, de legalábbis nagyon hasonlóan zajlik le. Hirtelen nagy lesz az egyetértés a Posta valódi oldalát bemutató bloggerekkel, más néven mint Postánál, de hozzá-hozzászólogatnak a bloghoz és érdekes módon hirtelen egyformán kezdi látni mindenki a csalót. Egyre több ilyen ébredésnek lehetünk tanúi, ami édes gyönyörűség a szívünknek!
Akik imádják Postát, sokszor takaróznak azzal, hogy Posta tesz! A hazáért! Pont ez a rész az, ami felgyorsítja az ébredési folyamatot, mert elég gyorsan kiviláglik Postánál, hogy semmit, de az ég világon semmit nem tesz senkiért magán kívül. A postaszopók szerint az előadások segítenek, ébresztik az embereket. Manapság már nincsenek, vagy csak elenyészően ritkák ezek az előadások és nem szólnak másról, mint Posta írásai. Toroczkai-Tóth-Tutsek, Ál-Pinyó, Olstein, imádom az oroszokat, ők legyaknak mindenkit, cccp forever, jóbik, nbh, mossad, mindenki megdöglik, vérgejzír, a golyó már megvan rendelve neki, csak demokratikusan, mindjárt itt a vég, adakozzatok. A sorrend változhat, de a tartalom mindig ugyanaz. Az előadások annyiból stresszesebbek, hogy Veca várja haza legalább a benzinpénzt. Igazi first lady-nek való, nem igaz!?
Ugyanezek az emberek, akik imádják őt, vonnak kérdőre minket, hogy hogyan merünk mi csúnyát mondani a Zimire, mikor mi nem teszünk semmit a hazáért. Ilyenkor egy picit nehéz az embernek türtőztetnie magát és szerényen lepasszolni a dolgot azzal, hogy mi nem kéregetjük mások pénzét az életben maradáshoz és a munka nélküli gyarapodáshoz, luxus élethez. Mi nem hozunk létre egy MNFK nevű szervezetet aminek a kormányzójává nevezzük ki magunkat. Mi nem tervezzük a hatalomátvételt erőszakos módon Magyarországon. Mi nem fenjük a fogunkat az MNB aranykészletére. Mi nem kívánjuk a magyar lakosság túlnyomó részének a halálát, nem gondoljuk, hogy ez “megtisztulást” jelent és hogy ez jó dolog. Tehát mi nem mondjuk azt, hogy Posta szar és mi jók vagyunk. Így ne kérje rajtunk senki számon, hogy miért nem tesszük jobban amit róla gondolnak, hogy tesz. Ez körülbelül olyan, mintha valaki a McDonald’s bírálóit vonja kérdőre, hogy ha valaki azt állítja, hogy egészségtelen a hamburger, akkor mutassa meg, hogy hány embert képes ő maga jóllakatni, mert a McDonald’s legalább eteti a népet. Nos, Posta ilyen. Eteti a népet. A postaszopók meg nyelik, mintha muszáj lenne. Mi meg bíráljuk és felhívjuk erre az emberek figyelmét.
Ha Posta írásait, szavait amolyan humanitárius cselekedetként kívánjuk szemlélni, durva ellentmondások sorozata fogja keresztezni a szemlélődésünket. Posta nem tanít, ő megmond, szava szent és bírálhatatlan. Posta nem nevel, ő csak minősít, kizárólag negatívan. Posta nem tűz ki célt, kizárólag kesereg, bírál, kritizál, utál mindenkit. De leginkább saját magát, az élete kudarcait, a karrierje töréseit. Az ilyen minden rendszert elutasító, alternatívák nélküli ember, aki háborúkat vizionál és tart kívánatosnak, aki mindenki mást elutasít maga körül, az önmagával áll harcban. Másokat okol mindenért, beleroppan a tudatba, hogy elrontotta valahol, ezért bűnbakot keres. Posta esete kritikus, nála mindenki más a bűnös, kollektíven. Postának nincs egy értelmes, bátorító, helyeslő, jóindulatú szava másokhoz. Érdemes megnézni miket ír és miket szól hozzá. Nyoma sincs benne pozitívumoknak. Elismerni senkit nem fog, helyeselni is csak alig, de rögtön tronfolni igyekszik. Minden ami a segítő szándékot jelzi, az hiányzik. A kéregetésből befolyt pénzzel sem tud elszámolni, egy megsegített embert ismerünk: Kerecsen motorja, 3 éve. Amin azóta sincs biztosítás...
Nincs más értelme tehát Posta weboldalának, minthogy kiélje grafomán hajlamait, ússzon a pöcshúzogatók nyálában és hogy felületet biztosítson az adományok becsepegtetéséhez a cégbe. Mert tettet, eredményt ne várjon vagy keressen senki. Aki tud bármi értékelhető eredményt felmutatni Postától, az jelentkezzen és komoly fődíjat helyezünk neki kilátásba. Mert csak a duma megy. Meg a jóslás, de az is elég rosszul. Szinte mindenki által ismert tény az izraeli térhódítás –gyengébbeknek készült verzióban honfoglalás- vagy a zsidó mentalitás, a Talmud, a revizionizmus, a chemtrail, stb. Ezekre az egyébként ismert tényekre, elméletekre épít Posta és szövi tele a saját agymenésével, spekulációival. Fingja sincs a hülyének, hogy mi fog történni, csak találgat és vagy bejön vagy nem. Általában eddig mindig nem jött be. Bizonyítékul szavaira forrásokat, elcsípett e-maileket és sms-eket említ, amiket senki más nem látott, de elviszik a balhét. Részigazságokra épített nemzeti-anarchista biznisz. Ez Posta. Csak a vak nem látja. 4 embert leszámítva senki nem marad meg mellette sokáig. Átlagosan 1-2 hónap a megmaradás, de ez csak a legrosszabbakra igaz. Az átlag, ha hall is róla, vagy ha rá bírod venni, hogy beleolvasson, hát visítva rohan el és röhögi szét magát azon, hogy ekkora marha hogy lehet egy ember. Posta semmiben sem eredeti, semmit nem alkotott. Minden amit a mágikus trükkjeihez használ azt az internetről ollózta össze.
Az oldal élete a korábban már említett ellaposodás útján jár régóta. Egy átlagos napon az adok-veszek, Stahl konyhája receptek és a társkeresés a téma. Mikor Posta bevizionál valamit, akkor kicsit felélénkülnek és lehet olvasni, hogy “hülye jóbik”. Mikor Kerecsen józan annyira, hogy képes gépelni, akkor jön és leugat pár hozzászólót, hogy hogyan képzelik, hogy nem a témáról beszélnek –értsd: nem dicsérik a bemásolt cikkjeit- és moderálják magukat. Igen, ez már eredmény, Kerecsen megtanult másolni! Valaki megtanította. Azóta szorgalmasan gyakorolja is új tudományát és beszúr, kiemel mások által írt cikkekből. Megjegyzésekkel gazdagítja azokat és próbálja rávenni a szopókat, hogy olvassák és beszéljenek, írjanak róla. Elvárásokon aluli a sikere... Szukát kiengedték a börtönből, ami jó hír. Néha be is néz Postához, leugat valakit ő is, majd megsértődik és elmegy. Estefelé megjön Tas aki mindig be van vadulva. Általában búsul, hogy ő miért nem valaki más, vagy miért nincs neki valamije amit nagyon szeretne. Például miért nem katona, mert akkor jól lelőne mindenkit egy fesztiválon. Vagy miért nincs neki lángszórója, mert akkor felgyújtana sok Jobbikost. Mindig a “mi lenne akkor ha” módban találgat, feltételez hősies népirtásairól és mindenkit lepofozó munkás ökléről. De mivel mindig ott az a “ha”, azaz semmi sincs azokból amit szeretne, így marad neki a gyümitea. Citrom nélkül, elég savanyú ő egymagában is. Tenni semmiért sem képes. Marad neki a Vízügy, a biciklizés, a trabi meg a 80 km/h, már ha van benzinre pénz és nem dáthás a dudu. Menni nem megy sehová Diósgyőr szűk külterületén kívül, mert senki nem fog vele össze. A nyugdíjas nyanyák le sem tojják Tast, bőszen beszélgetnek a receptekről, a növény ültetésekről, a melegről, mikor megjön Gerry és leír egy oda nem illő sztorit arról, hogy ő mennyire inkább viszki ivó, mintsem sörös. Végül a cetlis bozgor gyaur is betoppan, aki ki van idegileg és mindenki gyanús neki. Aki új regisztrált az azért, akinek van munkája az azért, aki nem ragaszt cetlit az zsidó és különben is meleg van. Mikor éppen minden már említett fontos témát átrágtak, akkor jön Moto. Ő a mumus. Mindenki Moto! Bárki aki más véleményen van, az Moto. Igazi anyaszomorító! Minden bloggerek leggonoszabbika! Miután a halálát kívánják és jól megmondják a magukét újra és újra leleplezik, hogy ki is ő. Persze nem történik semmi. Még egy árva telefon sem. De e-mail is csak udvariasan. Sehol egy durva hang. Majd egy hét múlva ismét kíváncsiak ki is Moto és megint jól leleplezik és boldogok tőle. Mikor éppen nem figyeli őket a titkosszolgálat a digi tv-n keresztül, akkor a mobiljukat térerejét blokkolja valaki. Ez egy átlagos nap Posta weblapján! Kész agyrém!
Nagyon úgy tűnik, hogy mi vagyunk az egyedüliek akik foglalkozunk velük. Ettől ők megint csak boldogok és saját baromságaik pozitív visszacsatolásaként próbálják meg eladni a dolgot. Kevés sikerrel, mert csak egymás vállát veregetik vele, egészen az ébredésükig. Miért tesszük mégis? Jogos a kérdés. Sportból! Nem ez az egyetlen blog ahová írunk, amit szerkesztünk. Nem ez az egyetlen weblap aminek az életében így vagy úgy, de részt vállalunk. A postaszopóknak mi vagyunk a sci-fi. Van képzettségünk, van munkánk, többet keresünk mint amennyit felélünk, van szabadidőnk amit változatosan töltünk. Ennek részei a blogolás és más, a nemzeti oldalhoz köthető tevékenységek is. A blog üzemeltetése összesen nem vesz ki 30 percnél többet naponta egyikünk életéből sem, még nagyon beosztani sem kell már, annyira nem történik semmi. Az átlag postaszopó képzettség és munkanélküli, magányos, antiszociális fajta. Számukra az ilyen elfoglaltság, a finanszírozott hobbi, a társas élet és egy komplex értékrend csak amolyan zsidós luxus. Nem szeretjük amikor Posta mocskol. Főleg mikor ok nélkül és alaptalanul teszi. Olyanokkal teszi ezt akiket mi szeretünk. Ezzel nem ért el mást, mint hogy soha nem látott mocsok köthető a nevéhez. Már hányingerünk van tőle sokszor, de már megszoktuk és ütjük amíg mozog. Egy már kidőlt, végleg feladja hamarosan. Sok-sok mókával is jár Posta szakértőnek lenni, mert a guru nem kíméli a nevetőizmokat. A blog hozzászólói is megnevettetnek minket és a felébredt postaszopókért sem kár. Az aktív postaszopókkal ellentétben, a felébredtek közül egyik-másik olykor félkézzel odavág egy e-mailt amiből azt vesszük ki, hogy hálás, mások bővebben is kifejtik. Ezért is megéri. Na meg ki ne szeretné idegesíteni ezeket a sorstalan idiótákat? Aki olvasgat a blogon, az már rendelkezik egy elég alapos jellemrajzzal valamennyi kis szerencsétlenről. Nem megérdemlik ezek a nyomorultak, hogy pár velős virtuális pofon csattanjon rajtuk és szembesítve legyenek a saját hülyeségükkel? Dehogynem! Főleg, hogy nem is titkolják, hogy szétveti őket az ideg, amiért legújabb szupertitkos, gyilkos ösztönökkel teli hozzászólásuk ott virít a blogon.
Ezúton is kérünk minden kedves postaszopót, hogy aktívabban szájkaratézzon és fotelforradalmárkodjon Postánál, mert mi nem hozott anyagból dolgozunk!
Áldás!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése