2012. március 7., szerda

Vers mindenkinek

Kultúra rovatunk ismét jelentkezik. Akik előre dörzsölik tenyerüket egy újabb buzi Gerry költeményre, azoknak rossz hírem van: Mára Posta Imre költeménye jutott. Az igazi ínyencek szeretni fogják.

Mindig furcsa gyerek volt ez az Imre. Amikor verselt, az igazi elmebajnak számított. Azóta viszont minden megmozdulásán ez lett úrrá. Voltunk annyira bátrak és perverzek, hogy összehívjuk a kabinetet és kielemezzük a művét. Nem volt egyszerű, többször is neki kellett futni, többen közben rosszul lettek, de sikerült! Nézzük meg ezt a lírai mélységekbe ugyan nem szántó, de legalább gyatra versikét. (Kiemelések tőlem!) :)

Vak látó (Találó cím, Posta nem vak, csak nem lát)

Vak szemgolyóm távolba mered. (Itt látom magam előtt a képet, a bufla fejével)
Látókat keres szürke kérgem. (Nem látsz senkit bazzeg, mindenki szarik rád)
Eldugott helyek, (a kert ahol a szilvafába dobálod a bicskád)
Hósapkás forró fejek, (Gerry ment havat lapátolni)
Hiába incselkedtek vélem. (és betámadta Pimit)

Süket fülek őszi lombjai (Mindenki süket aki nem utal, nem hisz, nem nyal. Ilyenből sok van!)
Tapadnak meztelen talpamra. (Ő van felül, a többi csak a talpát éri. Csak tapos(na) mindenkin.)
Némelyik jajgat, (Még szép, ha rajtuk lépkedsz, te paraszt!)
De van, ki csöndben viseli, (Vera meg a kölkök és a megrövidített postaszopók)
S nem hág a sarkamra. (Majd hág szájba ha egyszer elkap)

Szívembe lát mind, aki fürkész. (Max. az e-mailjeidbe)
Arcomba tekint bele sóhajtva, (Influenza szezonban elég gáz más arcába sóhajtozni)
Ki munkám érti: (Na ilyen nincs! Mert ez nem munka és nincs mit érteni rajta. Maszlag!)
Mint bodor felhők közt a szél, (Szigorúan chemtrail felhők. Made in Israel!)
Az eget könnyezésig marja. (Mintha bármi eredetit is letettél volna az asztalra chemtrail témában, Kontár kókler!)


Árnyékot vetek önnön magamra. (Én majd a sírodra vetek árnyékot a gyíkommal, ha ráhugyozok.)
Fejem fölött a Föld, alattam a csillagok. (Ha EU zászlóra fektetnek majd a koporsóban)
Kifordítva létezem. (Ez tetszik!)
Örök születés a végzetem. (Baszol te megújulni. Csak romlasz. Mindig csak tovább...)
Reményem: egyszer végleg meghalok. (Az első dolog amiben egyet értünk. Reméljük együtt!)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése