Ha ismered Posta Imrét, akkor általában ezzel nagyon egyedül vagy magad körül. Én szerencsés vagyok, mert a szomszédaimmal közösen ismerjük őt és írunk erre a blogra. De túlnyomó részt nem találkozol mással aki ismeri, nem hozzák szóba az emberek, ha esetleg meghülyülsz és rákérdezel csak csóválják a fejüket, nem ismerik ki ő. Ez rendben is volna így, de tegnap ez megváltozott. Összetalálkoztam egy olyan emberrel, aki Kerecsenről (Varga Zsolt) és a Posta-féle MFNK-ról is olyan információkat hozott, hogy dobtam egy hátast. Nem a kutatói mondták neki, nem elcsípett egy e-mail-t, még csak nem is sms-ben kapta az infókat ahogyan Posta szokta, hanem első kézből valók.
Az első és legfontosabb, számomra legmulatságosabb történet Mr. Alkoholhoz (Kerecsen) köthető. Állítja, hogy feltalálta a sállal ivást. Igen, jól olvasod. Már a mondat eleje szemet szúr, mert Kerecsenről senki nem feltételezné, hogy képes volt élete 50 éve alatt bármit is alkotni, főleg nem maradandót, még csak ilyen értéket nem képviselő dolgot sem, mint a sállal ivás. Itt kicsit meg kell álnom pihenni, mert valahányszor leírom, hogy... sállal ivás... elfog a nevetés. Kicsit utánanézve persze kiderül a turpisság és ahogyan az Posta háza táján lenni szokott a tettekkel, információkkal, történetekkel, úgy erről is kiderült, hogy már régen létezik, nagy hagyományai vannak a Kerecsen-félék körében és régebbi mint ő maga. A sállal ivás... Szóval EZ nem más, mint a reggeli első feles elfogyasztására kitalált módszer alkoholisták számára. Nehezen indul minden reggel egy olyan alkesznak mint Kerecsen. Inni kell ugyanis, mert remeg és reszket. Ám pont éppen ez a remegés akadályozza meg abban, hogy képes legyen egy féldecit lehajtani, mert a reszkető kezével képtelen normálisan felemelni a poharat. Kilötyög, mellémegy, tiszta pazarlás az egész. A rutinosabbak ezért sörös pohárba kérik a reggeli első féldecit a kocsmában vagy a “féldekás” kis üveges “csavaros kiflit” fogyasztják, de azt is erősen kell fogni, hogy egy csepp se menjen mellé. A “szakma” csúcsa a sállal ivás! Kerecsenünk fog egy sálat, az egyik végét ráköti a jobb kezére. A nyaka mögött átvezeti a sálat és ballal megfogja a másik végét. A jobb kezébe veszi a feles poharat és a ballal gyorsan megrántja a sálat, felhúzva ezzel a reszkető kezét a szájához és a feles pikk-pakk már a helyén is van. Ez az egész művelet olyan 0,4-0,7 másodperc alatt zajlik le és egy közepes képességű alkesz 4-5 munkanap alatt megtanulja hibátlanul. A nikotin 7 másodperc alatt hat az idegrendszerre, az alkoholnak sem kell túl sok idő. A remegés, reszketés szépen kezd alábbhagyni, átjárja Kerecsen testét a “flesh”, újra kezdi embernek érezni magát. Ujjai lassan nem reszketnek, látása kitisztul, gondolatai lecsendesednek. A második, a harmadik és a negyedik felest már segítség nélkül képes meginni és kezdődhet a nap, indulhat a munka! Khm! Kerecsenről beszélünk, így munka kilőve. Na nem mert nincs, hanem mert lusta. Már kisgyermekkorában is, ha az anyját érdekelte volna mi van vele, akkor tudta volna, hogy a közeli kocsmákban kell keresni. De Kerecsent 3 dolog hozza zavarba. Ha kézzel kell írnia, ha szexelnie kellene és ha az anyja neve rovatot kell kitölteni. Próbáld ki, kérdezz rá mi az anyja neve. De számolj vele, hogy rettegett haragja lesújt rád, ezért inkább elárulom: Neve, tartózkodási helye ismeretlen.
Illő lenne ennyi negatívum után némi pozitívat is írni róla. Mikor ez lehetetlen, az emberek akkor szokták bedobni a jolly joker kártyát és pozitívumként felhozni, hogy legalább nem piszkít maga alá, vagy oda, ahol éppen rájön. Sajnos Kerecsen esetében ez sincs így, ugyanis az éjszakák részegségtől átfűtött pillanataiban nem igen válogat toalett ügyileg és sajnos eszméletlen állapotában is utoléri a szükség. A disznók kulturáltabban bealjaznak maguk alá a bedobott szalmából, mint ahogy Kerecsen ápolja éppen aktuális hálószobáját. Sok eltartójának, megsajnálójának akadt már problémája a higiéniával, leginkább annak hiányával. Ő azzal védekezett, hogy agglegény és különben is ő a Varga Zsolt. Amikor az éppen aktuális barátnőjének próbálta ezt felhozni mentségként, akkor gyorsan repült is, mint a kerecsen, a nő hagyta, hogy zavartalanul legyen akkor tovább agglegény. A falra szánt kép nyolc hónapig pihent a spájzban, várt Kerecsenre, hogy megszánja, szöget verjen a falba és felakassza rá. Nem sikerült neki...
Ha már az állatokat szóba hoztuk, Kerecsen legnagyobb baja, hogy a kedvenc állata egy mélyvízi fajta, a neve: szarok rája. Még mások “Pató Pálosak”, addig ő nem halogat, egyenesen figyelmen kívül hagy mindent ami nem érdeke. Élete legnagyobb része az anyagi problémák rendezése körül telt, ami nála annyit jelent, hogy találni kell valakit aki eltartja. Hosszabb-rövidebb ideig ez sikerült is neki, de szerencsére tartós eredmény nem született. A lejmolásokból, kuncsorgásokból szerzett pénzek gyorsan a félkarú rablók martalékává váltak. Némelyik “bankára” később utolérte és egy erős verés kíséretében olykor-olykor egy sörös üveg is landolt a seggében emlékeztetőként. Sajnos még mindig több az a szerencsétlen akinek nem jutottak verőlegények és sörös üveg, így Kerecsen megúszta a dolgot. Ezek a verések később úgy lettek előadva a részéről, mint egy nagy verés a titkosszolgálatoktól. Erről ennyit.
Posta Imre zászlóshajójaként üzemelt egy rövid ideig, majd onnan is repült tovább, nyomtalanul eltűnt. Lehet, hogy elfogyott Posta pálinkája, a munkásszálló bezárt, talált egy vidéki macát aki eltartja, esetleg elhagyta a sálját.
Kerecsen! Gyere vissza!
Folyt. köv. az MFNK-val
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése