Nem valamilyen útikalauzra kívánom csábítani a kedves olvasót ezzel a címmel, hanem inkább egy történet végéhez közelítő, újabb összegzést szeretnék leírni egy emberről, aki akart lenni valaki. Ám mikor még volt is valaki, akkor sem volt senki. Semmi más vágya, célja nem volt és jól láthatóan ez a valódi céltalanság okozta vesztét és írja ki hamarosan még az oly szabad internet világából is, ahol pedig azért még bárki megérdemelhetne egy internet-címet a saját nevével. Postának ennyi ki is jár, de semmi több. Ironikus, hogy éppen Svájcban, az általa oly erősen gyűlölt zsidók paradicsomában bérli azt és svájci frankban is fizet érte. Ami másokat megöl, őt az tartja életben. Még egy darabig.
Soha jobban nem éreztük eddig a döglődést (nem Jageratira gondolok) Posta körül. A céltalanság sodorja magával napról-napra a kiégett nyugdíjasok maroknyi, elszánt csapatát, megtámogatva néhány negyven közeli, mama szoknyáját elengedni képtelen sorstalannal. Posta pofátlanul régóta nem újít. Ennyi idő alatt a leghaszontalanabb vállalkozás is profilt vált. De ő csak koptatja tovább a rég lekopott lemezt újra és újra. Kezdők kedvéért nézzük meg nagy vonalakban mi is ez: Mindennek vége, valami készül, VALAMI történik, mindjárt, napokon belül, ősszel, tavasszal. Putyin a király, Olsteinnek már a neve rá van karcolva a golyóra amivel tarkón lövik, hülye Jobbik, minden rendőrt és titkos ügynököt demokratikusan kinyírnak (igen, ők). Jönnek az annunakik, haarpolják az agyunkat, csíkozzák az eget, tankok a Tesco-k alatt, Magyarországon az izraeli hadsereg, mindenki zsidó és még pár sort betölthetnék a hasonló elmés, ezerszer megrágott, dögunalomig ismételt témákkal, soha be nem teljesedett jóslatokkal járványokról, világégésekről, forradalmakról, népirtásokról és hatalomátvételekről.
Az olvasó szemszögéből ez úgy néz ki, hogy Posta bekínálja őket. Elárulja amit mindenki tud: a cionizmus emberiségellenes. Egykor még hozott értelmes cikkeket a chemtrail-ről, mára már csak az eget figyelik és úgy kezelik, mintha ők leplezték volna le, hogy létezik. A kezdő olvasó már itt menekül, mikor nem lát mást, mint beollózott cikkeket és sok nyálat. A sorstalan ott marad, és habzó szájjal kiéli dühét, fényezi a surranóját és lezajlanak benne a korábbi írásokban már ecsetelt lelki folyamatok, melyek a környezetére is negatív, romboló hatással vannak. Posta gerjeszti és konzerválja bennük a félelmet, bizalmatlanná és bizonytalanná tesz mindennel és mindenkivel szemben. Ami viszont a legfontosabb: Lebeszéli, távol tartja ezeket az embereket a cselekvéstől! Mert már úgyis mindegy, végünk van. Mert még meg kell várni amíg kitör a VALAMI. Csak az a jó, addig nem szabad tenni semmit. Azt sem tudják mi az, de várják és arról sincs fogalmuk akkor mit kell tenni és mi lesz utána. De csak várják, tétlenül. Addig is, ha van némi megtakarításuk, akkor azt utalják át Postának, mert a háború nincs ingyen. Különösen az övé nincs.
Ez volt és továbbra is ez a séma nála. Azonban mint minden más, ez sem működhet örökké. Na ez sem működött éppen olajozottan, de egy három gyermekes családot, meg egy elhízott, negyvenes alkoholistát (Kerecsen) azért csak eltartott hellyel-közzel. Azonban ez is elkopott, mert még ebbe sem voltak képesek elég energiát fektetni, még ebben sem volt semmi koncepciójuk. Hónapok óta ugyanaz a duma olvasható Postától és már a kommentelők írásain is érződik, hogy századjára még ők is unják ugyanazt olvasni, nem úgy veregetik már Posta vállát, egyre színvonaltalanabbul reagálnak. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy csak a végletekig elvetemült barmok maradnak mellette, hiszen a véresszájú, sittes fartúró, magát étterem cézárnak képzelő Janó is lekopott mellőle, aki bőven kimeríti az elmebeteg fogalmát és gátlástalanságban is bizonyított bőven. A zsidó csecsemőket reggeliző Gyaur is tántorog, mint Kerecsen szokott a kocsmából a szállóra menet, hol Postához húz, hol pedig lemondja a megszervezett előadást neki. Tehát nincs recept rá, hogy mi tart Posta mellett embereket. Leginkább a butaság. Talán ez lehet a mérce. De még a legbutábbnak hitt emberek is leléceltek (Szuka, Kerecsen, Janó, Mézesmózes) és mára már csak két állandó tagja maradt, akik hosszú ideje mellette vannak. Gerry és Tas. Egyik sem zavar sok vizet ami Posta irányvonalát illeti. Úgy a témák mentén, azokat kerülve evickélnek, viccelődnek, cimborálnak, nevetgélnek. A másik marék nyugdíjas pedig cseveg, vicceket másol be, időjárást jelent és tapsikol.
Posta önimádata is kiteljesedni látszik. Soha ilyen fontosnak nem érezte még magát. Az elmúlt két hónapban rekord számú, magát dicsőítő hozzászólása jelent meg. Nem tudni mire ez a nagy önbizalom. Valószínűleg azért beszél róla ilyen sokat, mert senki nem gondolná, senkinek sem nyilvánvaló a dolog, hiszen csak egy kamuzó, semmittevő, grafomániás, beteg embert látnak benne. Aki nem rögtön, az majd nagyon rövid idő után jön rá erre. De lassan már nem is lesz aki rájöjjön, annyira eltűntek az emberek. Egyre kevesebb embert képes megvezetni, egyre kevesebb új ember csábul hozzá, egyre kevesebbet ír, egyre kevesebbet írnak neki és így nekünk is egyre kevesebb „munkánk” van vele. Ez jó jel, nekünk ez a mércénk. Ha nincs miről írni, az azt jelenti, hogy jól mennek a dolgok. Bárhogyan is történjen, bármikor is következzen be, de Posta kivérezteti saját magát ezekkel a módszerekkel amikkel operál. Már most is anyagi gondokról panaszkodik, ami jelzés, hogy utaljanak neki többet. Nem sajnáljuk, el sem hisszük, de azért jó jelnek értékeljük. Az oszlás szaga már nagyon erős, rohad a fej és követi a test is. A skalpjából pedig egy pici darabot a magunkénak fogunk érezni, mert hisszük és tudjuk, hogy részünk volt benne és nagyban hozzájárultunk több ember ébredéséhez is és tereltük őket vissza a normális életbe. Ki a Posta álomból, a céltalan rettegésből, vissza arra az útra, ahol mindenki a maga sorsának az ura.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése