A Posta szánalom

Beköszöntött a Kánaán Postáékhoz. Újra előadásokat tartott és a tervek között szerepel néhány újabb. Ezzel egyenes arányban az arca is megnőtt. Olyan önbizalom árasztja el, olyan hülyeségeket ír, hogy korábbi önmagát is felülmúlja. Azt pedig igen nehéznek gondoltuk még mi is, a régi Posta-ismerők. Aki nem hiszi, csak görgessen lejjebb a blogon, ketté fog állni a füle! Ha mégsem, akkor jelentkezzen nálam. Vagyis inkább ne nálam, hanem vizsgáltassa meg magát.

Posta isteni magasságokba emeli magát és honlapját ismét. Már attól rosszullét fogja el, ha arra gondol mennyi hullát fog maga mögött hagyni elszámoltató hadjáratában. Az adóhivatali alkalmazottakat főosztályvezetőtől felfelé mind kínvallatásnak vetné alá majd kivégzésre ítélné. Kényesen ügyel arra –még az ilyen lázálmaiban is- hogy populista módon (ruszki kiképzés) csak a vezetőségeket támadja, mindig megjegyzi, hogy csak a vezetők, a nagyok a rosszak. Akik elértek valamit, akik jutottak valahová. Még a rendőrök közül is csak a nagyokra haragszik, védve magát ezzel az esetleges rendőr olvasók előtt. Olykor, mikor idegileg instabillá válik –napi szinten- és érdeke másként kívánja, akkor bombát robbantana még a szigetszentmiklósi rendőrségen is, sőt! Velük kezdené! Néha homokszem kerül az átlagosnál is rosszabbul szervezett Posta-gépezetbe és olyankor mindenkit utál és megöl válogatás nélkül. Ne gondolja senki, hogy mással végeztetné el Posta ezt a feladatot, egyrészt mert korábbi zsoldos partnere már felakasztotta magát, másrészt pedig nem adná meg senki másnak sem azt az örömöt, hogy saját kezével tekerje ki minden zsidó (értsd: mindenki aki nem ért vele egyet, aki nem kedveli, nem juttatta pozícióba, sapkát visel, lélegzik, stb.) nyakát. Igen, ő maga. Érted? Miszter ki ha én nem de ha majd Posta Imre. A halálosztó.

Ahányan olvassuk, annyiféle szer mellékhatásainak tudjuk be ezeket a vad álmokat, de abban egyet értünk, hogy nem normális. Mi több: beteg. Pedig meg volna benne az a manipulátori képesség, hogy kisebb tömegeket állítson maga mellé a gyarapodó elszegényedő rétegekből, de ezekkel a szarvas hibákkal tényleg csak a leghülyébbek dőlnek be neki. Anarchista hajlamú embereket sokat találni és Posta jó termőtalajt biztosít a hajlamok kigyökereztetésének, de a háborúi, gyilkolászásai, minden alapot és lehetőséget nélkülöző, abszurd vérszomja hiteltelenné teszi. Az álmodók tartanak vele, akik nem e világban élnek, akik nem látják át jelenlegi valóságunk működését, akik nem látják, hogy ami történik annak oka és nem utolsósorban következményei vannak. Ezek az emberek azok, akik képtelenek szinte akár minimális ráhatással is lenni a környezetükre, a körülményeikre. Éppen ellenkezőleg, a körülményeik alakítják őket, azok áldozatai. A rendszer igazi gyűlölői, minden rosszért azt tartják felelősnek saját életük hibáiért, kudarcaiért. Nem túl vonzó kép ez, de mérleget vonva Posta gyorsan cserélődő kis nyájából, örömmel kell megállapítani, hogy a fentebb vázolt típus Magyarországon még mindig nagyon kis számban van jelen. Feltételezvén, hogy túlnyomó részük Postánál köt ki, talán egy maréknyi ilyen ember létezik. A szar vonzza a szart, még össze is ragad és maga körül maszatol is egy kicsit. Ám rövid időn belül kiszárad, súlyát veszti, megeszik a férgek, lebomlik és átalakul valami értékessé, táplálja a talajt. Páran nem is tudnak más értéket hozzácsatolni Postához, mint hogy ha majd humusz lesz, legalább hasznot hoz a környezetnek. Ám ne menjünk ennyire messzire, találunk mi értéket benne most is. A humort! Hiszen új Molnár F. Árpádot termelt ki magából az ország. Anarchista celebünk Posta Imre jogos trónkövetelő az OPNI napóleonja címre.

A közelmúltban ünnepelt születésnapja nagy boldogságban telhetett, hiszen a befőttesüvegekben csöröghetett az apró. Az a születésnap, ami éppen azonos Terry Black-ével, akikkel éppen összejárnak és egy oviba járó gyermekeik még a fuvarokon is osztoznak olykor. Terry Black nyilván nem Posta Imre olvasó, Posta meg feladja elveit egy ingyen fuvarért az oviba. Danika és Marcika meg már idejében gyakorolhatja a nővé válás rejtelmeit, akár ha csak egy-egy szombat estéről is legyen szó. Posta 42 lett tehát. Szép kor ez és egy születésnap mindig lehetőséget teremt egyfajta áttekintésre, értékelésre, számvetésre az életről, az elért eredményekről. Nézzük Postát, csak objektíven, demokratikusan: 42 éves, munkája nincs. Talán csepeg némi nyugdíj neki fű alatt a szolgálataiért, de alapvetően otthon él, az eladatlan, felhalmozott könyvei között, tereli a purdékat és várja haza a dolgozó asszonyt. Esze ágában sincs munkát keresni, a rendszer áldozata. Karrier terveket már nem dédelgethet, az előadások az egyetlen, igazi bevételi forrásai, de ezeket sem lehet örökké tartani. Hosszú távon nem tud gondolkodni, már így is legalább két évvel túlélte saját magát. Nem irigylünk Posta Imre, de te csináltad magadnak! Mutasd meg meddig képes egy naplopó manipulálni a családját és másokat, meddig képes halászni a zavarosban és túlélni. Figyelünk és ámulunk!

Posta Imre büszke rá, hogy neki ellenblogja van. Eredménynek tekinti. Ha ez eredmény, akkor itt zárul is a lista, sőt ezzel is kezdődik. Ez neki reklám, de ezt még a saját hívei sem eszik meg (már). Olyannyira büszke „ránk” hogy még az új előadásai is reklámozásra kerültek a blogon, hozzászólás formájában. Értjük? Posta Imre az őt kifigurázó blogon kényszerül reklámozni az előadását. Elképzelhető hogy nem ő maga írta be, hanem egyik csahosa, de maga a tény egy kicsit nevetségesen groteszk. Na meg szánalmas. Nincs már tényleg senki más, aki lehozza? Már a gyogyós.info nem elég? Elismerik ezzel, hogy a blogunk amolyan tükörképe a honlapjának? Ami számít, amit olvasnak? Ahol érdemes reklámozni? Ez a durva, nem a ráspoly kérem szépen!

Nem kívánunk rosszat még mindig Postának. Tartson csak minél több előadást. Zsidózzon mindenkit számolatlanul, öljön meg mindenkit demokratikusan, képzelődjön hulla hegyeket, imádja csak a ruszkikat, mi meg próbálunk nem hányni, hanem nevetni rajta. Olykor nehéz, de megy. Ameddig nem változtat, ameddig továbbra is mocskolódik, gyalázkodik bizonyítékok nélkül, addig kapni fogja napi szinten vissza mindezt. Nem gondolta volna, hogy eddig kitartunk, ahogy mi sem azt, hogy ő képes életben maradni minden értelemben. Próbálhat előnyt kovácsolni a blogból, de tucatszor bebizonyosodott már, hogy nem tud. Mert ez nem előny, nem erény, hanem egy rendkívül szánalmas, kellemetlen dolog. Ez Posta maga. Kellemetlen neki az élet és szánalmas dolgokat művel, mert ennyire képes csupán…